Kairói utazás – Kairóba szinte mindenki a piramisok miatt megy. Ahogy a Gízai-fennsíkon a szemünk elé tárul a három piramis és tőlük nem messze a Szfinx, az tényleg nem mindennapi látvány. Én ezt már csak a jónéhány évvel ezelőtti emlékeimből tudhatom, ugyanis most nem sikerült odaérnünk sötétedés előtt a piramisokhoz – és kiderült, hogy bizony itt is van nyitvatartási idő. Nem csak a piramisok belsejét, hanem az egész fennsíkot lezárják estére. Sebaj, a piramisok messziről is gyönyörűek.

Az egész ugye onnan indult, hogy a délelőttöt és az ebédet a Kopt Kairóban töltöttük, onnan bemetróztunk a városba, és aztán kocsiba pattantunk mintegy fél 3-3 felé. Azt gondoltuk, simán kiérünk Gízába, hiszen csak 30 km-re van a belvárostól. Nos, ez nem így lett. Óriási volt a dugó, és szinte lépésben lehetett haladni. Másfél óra alatt jutottunk ki a piramisokhoz, de akkor már erősen sötétedett, és az is kiderült, hogy nem lehet besétálni a piramisok tövéhez, hiszen az is be van zárva. Próbáltunk egyezkedni az őrrel, hogy lássa be: mennyit utaztunk és mennyire meg akarjuk nézni a piramisokat, de hajthatatlan volt. Ezúttal tehát mindössze néhány száz méterre jutottunk a piramisokhoz, de 7-8 évvel ezelőtt már jártam ott normálisan, nappal. Igaz, csak rövid időre.

Akkor annyi történt egy Hurghadából induló fakultatív Kairó-program keretében, hogy elindultunk éjjel buszon Kairó irányába. Én alig tudtam aludni, annyira örültem, hogy éppen Egyiptom fővárosa felé tartunk. Délelőtt megnéztük az Egyiptomi Múzeumot, délben ebédeltünk, és utána mentünk egyből a piramisokhoz. Először a Szfinxet néztük meg, majd odavitt minket a busz a piramisokt lábához - igen, busz vitt át, mert azért elég nagy a fennsík. Sajnos alig volt fél óránk nézelődni, mert a busz már ment is tovább. De legalább láttuk a Szfinxet és a piramisokat is. Vissza szerettem volna jönni, hogy most kicsit több időt töltsek itt és be is mehessek a piramisokba, de ez most nem sikerült. Na, talán majd legközelebb.

De mit is kell tudni a Gízai-fennsíkról? Elsősorban azt, hogy a 3 legismertebb piramis áll rajta és a titokzatos Szfinx. A közkeletű tévedéssel ellentétben nem ezek a piramisok a legrégebbiek Egyiptomban. A legrégibb piramis látványáért egy kicsit arrébb kell autóznunk vagy buszoznunk a Kairótól nem messze fekvő Szakkarába, ahol Dzsószer fáraó lépcsős piramisa látható. Az volt az első. A gízai piramisok mégis híresebbek, mert itt van a legmagasabb piramis, a turista 3in1 kapja a látnivalót, és ugye itt van a Szfinx is.

Három nagy piramis áll a fennsíkon egymás mellett: Kheopsz (Khufu), Khefrén (Kharfé) és Mükenirosz (Menkauré) piramisa. Vannak még más, kisebb piramisok is a fennsíkon, de ez a három a legjelentősebb. A legmagasabb a Kheopsz-piramis, ami egykor még magasabb volt, amikor színarany borította a tetejét. Ma ez a sírrablóknak és egyéb kalandos életű, magasságtól nem rettegő haramiáknak köszönhetően már nincs a piramison és a kő is erodálódott némileg, így a magassága az eredeti 146 m helyett 137 m. A piramisok Kr. e. 2 600 és Kr. e. 2 500 között épültek, és a fáraók temetkezési helyéül szolgáltak. Hogy ezen kívül milyen célra használták még őket, ma is kérdés, ami nagyon foglalkoztatja a régészeket, történészeket és a misztika iránt érdeklődőket. Ahogy az is, hogy miként voltak képesek az ókori egyiptomiak az akkori technikával ilyen óriási építményeket létrehozni az óriási, 2-15 tonna súlyú kövekből. Kheopsz piramisának felépítéséhez például 2,3 millió ilyen borzasztó nehéz követ használtak fel. Oké, hogy voltak rabszolgák, de nincs annyi rabszolga, ami képes lenne mondjuk 100 méter fölé felvinni egy többtonnás követ. Ezen túl szenzációnak számított még a pontos tervezés és kivitelezés is.

Az 1990-es években pedig egy újabb megdöbbentő tényre derült fény: a belga tudós, Robert Bauval a piramisok felett repülve kapta az ihletet az elméletéhez, amelyet később igazolt is: a Gízai-fennsík piramisai pontosan úgy helyezkednek el, mint az Orion-csillagkép középső három csillaga, az Orion-öv. Mi több, a Nílushoz viszonyítva épp úgy helyezték el őket, mint ahogy az Orion a Tejúthoz képest látható az éjjeli égbolton. Mindez még az ókori egyiptomiak hitrendszerébe is illik, ugyanis az Orion-csillagkép szent volt számukra: úgy vélték, hogy ez Ozirisz istenség otthona. Bauval felfedezése sokakban először kételyt ébresztett, hogy  vajon mennyire tudományos, de ma a szakma azt mondja, hogy igaza lehet a tudósnak. Csak itt már végképp az a kérdés, hogy erre hogy voltak képesek az ókori egyiptomiak, amikor mondjuk még Google Earth sem létezett, hogy csekkolják a tájolást és a távolságokat Tényleg rengeteg titkot rejtenek tehát a mai napig a piramisok, amelyek a világ 7 csodái közül az egyetlenek, amelyek ma is láthatók.

Praktikus információ, hogy a piramisok belsejébe be lehet menni ma is, de bent nem sok mindent fogunk látni, ugyanis szinte teljesen üres a kamra és a járatok is üresek. Sőt, még másznunk is kell az alacsony belmagasság miatt. Mindenesetre állítólag fantasztikus energiák érezhetők bent, így ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget a kényelmetlenségekre hivatkozva. Ha harmadszor megyek, már én is mindenképpen be szeretnék menni. Ez egyébként belépőjegyes történet, de a pontos árakat nem tudom. Egyiptomot ismerve, biztos, hogy nem fogjuk otthagyni a fél fizetésünket még akkor sem, ha az egész család bemegy. És ki tudja, lehet, hogy csak akkor egyszer járunk ott életünkben – mindenképpen érdemes tehát megnézni belülről is a piramisokat. Ha fakultatív kirándulással megyünk, akkor érdeklődjünk az idegenvezetőnél, hogy a piramis belsejébe szóló belépő benne van-e az árban. Jelen tudásunk szerint általában nincs benne, így erre külön kell pénzt vinnünk magunkkal.

A Szfinx szintén nagyon misztikus. Mit őriz a piramisok lábánál? Teljes nyugalomban lévő tekintete vajon mit sugall? Tényleg orákulummá válik az az ember, ha az árnyékában alszik? Ezer és egy kérdés, amire inkább találgatások születnek, mintsem igazi válaszok. A turisták mindenesetre leginkább azért rajonganak a Szfinxért, mert nem lehet közvetlenül odaállni a lábához és van egy kicsit távolabb eső kilátó, ahonnan kiválóan lehet fotózni, ahogy éppen megcsókoljuk a Szfinxet – aki körülbelül akkorának látszik, mint mi. Nagyon menő ám, akár ki is próbálhatjuk. Az Egyiptomi Múzeum kertjében is áll a Szfinxnek egy kisebb kő másolata: azon végképp menő rodeózni és úgy fényképezkedni. Már ha mellőzni tudjuk a méltóságunkat néhány fénykép erejéig. A mi tanácsunk, hogy ezt inkább ne tegyük, bármilyen csábító is – inkább csak élvezzük a látványt.

A Szfinxet is Kr. e. 2 500 körül építették. A 73m hosszú és 20m magas Szfinx arca Khefrén fáraó arcának a mása. Ma az orra már nem látható, ugyanis az 1880-as években a franciák a Szfinx orrán gyakorlatoztak az ágyúikkal. Oui, a kifinomult franciák! De túllépve ezen: a Szfinx funkciójáról úgy tartották, hogy a piramisokat őrizte és őrzi ma is a gonosz szellemek ellen. Érdekes tény, hogy ez a Szfinx a szfinxábrázolás a második legrégebbi példánya, amit ismernek a régészek, így feltételezhetjük, hogy ez lett minden későbbi szfinxábrázolásnak az alapja. A Szfinxhez egy templom is tartozik, egy kicsit távolabb a szobortól: innen lehet felmenni arra a kilátóra, ahonnan fényképezhetjük a Szfinxet. Általában óriási a tolongás lent, mindenki csak át akar rajta érni, pedig maga a templom is szép.

A piramisok és a Szfinx környékén egyébként rengeteg az árus és a teve. Jó tanácsunk, hogy ne is nézzünk rá az árukra, mert nem fogjuk tudni magunkról levakarni az árust. A tevegelést se itt próbáljuk ki, ugyanis elképesztően sokba kerül. Sőt, ne is fotózkodjunk a tevével, mert még ezért is pénzt kérnek. Igen, ez arra is vonatkozik, hogy véletlenül se legyen a háttérben egy teve se, mert oda fog jönni a tevehajcsár, hogy ő bizony látta, hogy valójában őt és a tevéjét fotóztuk, és adjunk neki pénzt. Tehát se teve, se szuvenír. Nyugodjunk meg: kőből vagy gipszből készült piramisokat és szfinxet bárhol vehetünk Egyiptomban, és a tevegelést is kipróbálhatjuk jutányosabb áron a népszerű nyaralóhelyek bármelyikén. Inkább ha időnk engedi, nézzük meg a piramisok lábánál fekvő Napbárkát, ami szintén ezer titkot rejt és izgalmas látnivaló.

Személyesen is megnézné a piramisokat vagy a Szfinxet? Foglalja le utazását nálunk! Csak annyi a dolga, hogy átböngészi akciós kairói utazás ajánlatainkat, és választ.

Kairói utazás – Kairói tartózkodásunk utolsó előtti napján a Kopt Kairó felfedezésére indultunk. Az izgalmas látnivalók sokaságán túl két praktikus előnye is van a városnézésnek Kopt Kairó területén. Az egyik, hogy metróval jól megközelíthető a hely, a másik pedig, hogy minden érdekesség egy kupacon van, közvetlenül a metróállomásnál, 1 km-es körzeten belül.

Mi tehát a belvárosból indultunk metróval: ahogy már írtuk is, 1 egyiptomi fontba kerül egy útra a jegy, amit meg kell őriznünk az utazás végéig, mert nemcsak a beléptető kapuk működnek ezzel elektronikusan, hanem a kiléptető kapuk is. A kairói metró tiszta és rendezett, így kellemes volt az a körülbelül 10 perces utazás, mire elértünk Mari Girgis állomásra. Magunk sem gondoltuk volna, hogy csak kilépünk a metróból, és szinte belebotlunk egyből az összes látványosságba, de így történt, nem túloztak az útikönyvek.

Kopt Múzeum

Először a Kairó egyik leggyönyörűbb házában lévő Kopt Múzeumba mentünk, mivel régi vágyam volt ellátogatni ide. Itt van ugyanis kiállítva a Nag Hammadi-kódex néhány lapja, amiből én a szakdolgozatomat írtam, és már nagyon kíváncsi voltam erre élőben is. Hát nem csalódtam. A Kopt Múzeumba a belépőjegy 50 egyiptomi font fejenként, és itt is le kell adni a fényképezőgépeket és kamerákat a bejáratnál.

Az épület valóban csodálatos, szívesen elfogadnám úgy életem hátralévő részére. Egyedül annyit módosítanék, hogy lehetne a tengerparton, és kevesebb lenne benne a műtárgy  A Kopt Múzeumot 1910-ben alapította Marcus Simaica pasa. Az épületet nemrég újították fel, aminek eredményeként valóban méltó bemutatásra kerülnek az itteni leletek. Mindegyik műtárgy megkapja a megfelelő elrendezést, mindegyikhez normális leíró szöveg van, tematizálva láthatuk őket. Nincs az a raktár-érzésünk, mint az Egyiptomi Múzeumban. Talán egyszer majd az is ilyen lesz. Megtekinthetünk különböző szobrokat, festményeket, ikonokat, textileket, fafaragásokat, fémből készült eszközöket és kéziratokat – összesen több, mint 15 ezer kiállítási tárgyat. A Nag Hammadi-kódexből csak néhány lapot láthatunk a múzeum tárgyai között, a többi oldal a múzeumhoz tartozó könyvtárban található, ahová speciális engedéllyel mehetnek be a terület kutatói. Mivel nekünk nem volt speciális engedélyünk, ezért megelégedtünk azzal a néhány oldallal. A múzeumból kifelé jövet betérhetünk egy ajándékboltba, ahol többek között képeslapokat vagy a múzeum tárgyait bemutató könyvet is vehetünk.

Függőtemplom

A Kopt Múzeumban eltöltött másfél óra után átsétáltunk a híres Függőtemplomba, amit Kairó legszebb keresztény templomaként tartanak számon. A séta közben tűnt fel igazán, hogy mekkora a nyugalom és a csend ebben a városrészben. Míg néhány kilométerrel odébb állandóan dudálnak, rengeteg az autó, és elképesztően sokan vannak az utcán – addig itt alig lézeng néhány ember, szinte nem is láttunk egy kocsit sem, és minden olyan békés volt. Mintha nem is Kairó lenne.

A 7. században épült Függőtemplom egy Máriának szentelt templom, ahová a belépés ingyenes. A Függőtemplom a nevét onnan kapta, hogy egy római kori erőd, a Babilon Erőd két tornyára épült, mintegy kifüggesztve a két torony közé. Ennek az erődnek a romjai egyébként megtekinthetők a Kopt Múzeum kertjében. A templomhoz egy mozaikokkal kirakott előtéren át lehet eljutni, majd 29 lépcső következik a bejárathoz. A fafaragásokkal gazdagon díszített belső rész két különlegessége a 11. századból származó szószék és a 110 darab ikon, amelyek közül a legrégebbi a 8. századból maradt ránk. Érdekesség, hogy a Függőtemplom oszlopai mind fehér színűek, kivéve egyet, ami fekete – ez Júdást jelképezi. A templom előterében egyébként vásárolható szuvenír, és meglepő módon itt nem jellemző a Kairóban tapasztalható "á, turista vagy, Neked hússzor annyiba kerül"-mentalitás. Szóval válogassunk, és hozzunk nyugodtan haza egy szentképet vagy rózsafüzért. Még akkor is, ha nem vagyunk hívők.

Még több látnivaló a kopt negyedben

A Függőtemplom meglátogatása után szétnéztünk a környéken, mivel rengeteg templom van itt: a Szent Merkúriusz templom, a Szent Szűz templom, a Szent Mária templom, Szent Ménász templom, a Szent Barbara templom és a Szent György templom. Utóbbi talán a leglátványosabb; 1904-ben építették újra egy tűzeset után. Egyébként a metrómegálló neve, a Mari Girgis, Szent Györgyöt jelent. Kiemelkedően fontos templom még a kopt negyedben a 4. századi Szent Szergiusz és Bacchus templom, mert a templom belsejéből nyílik egy lejáró egy barlangba, ahol a koptok hite szerint Mária, József és Jézus rejtőzött Egyiptomban Heródes elől. Emiatt ezt a helyet a koptok a legszentebb helyeik között tartják számon. Erről meg is győződhettünk, amikor ott jártunk,  mivel a templom minden sarkában, gyakorlatilag az összes szentkép előtt imádkozott valaki nagyon elmélyülten. A kopt negyed felfedezése már csak azért is hangulatos, mert a felszín a római kor óta, tehát nagyjából ezeknek a templomoknak az építése óta mintegy 6 méterrel emelkedett, és a legtöbb templom egy kis lejárón át közelíthető meg, ami lejjebb visz minket néhány méterrel. Aztán ezen a részen a szűk utcácskákon bolyonghatunk. Tényleg jó kis kaland. A kopt negyedben tett látogatásunkat egy finom ebéddel zártuk a metrómegállótól nem messze egy kerthelyiségben. Kebabot ettünk, desszertnek pedig gyümölcsöt. Az árból itt már alkudni kellett, és ezt tanácsoljuk mindenkinek, aki Kairóban (sőt, egész Egyiptomban bárhol) sokallja a számlát, hiszen itt nincsenek kőbe vésett árak. Ezután visszametróztunk a belvárosba, ahonnan felkerekedtünk autóval a piramisokhoz.

A Kopt Kairó megismeréséhez egy egész szép honlap: http://www.coptic-cairo.com/index.html.

Érdekli egy kairói utazás? Megnézné Ön is a csodálatos a kopt templomokat vagy a Kopt Múzeumot? Böngéssze át akciós kairói utazás ajánlatainkat, és foglalja le utazását már most!

Kairói utazás – Az Iszlám Kairó városrész felfedezésére 1 napot szántunk, de be kellett látnunk, hogy elszámoltuk magunkat, ugyanis 1 nap erre hihetetlenül rövid idő. Tulajdonképpen két látnivalóra jutott időnk: a Citadella megtekintésére és a Közel-Kelet legnagyobb bazárjának, a Khan el-Khalilinek a bebarangolására. Tehát Ibn Tulún-mecset kihúzva a listáról, ahogy az Al-Ahzar-mecset is ugrott, de legalább ahol voltunk, ott tényleg élményeket szereztünk, és megint csak: vegyültünk a helyiekkel.

Citadella

Ezen a napon különösen konzervatívan öltöztünk fel, tehát se vállak, se térd, se derék nem látszott ki – és ezt ajánljuk mindenkinek, aki az Iszlám Kairóban indul városnézésre. Kendőt nem kell viselnünk, de a többire figyeljünk oda, mert vagy nem engednek be az adott helyre, vagy egy Harry Potter-szerű zöld köpenyt adnak ránk "Tip me some money!" mondatok kíséretében A további tipp egy kényelmes cipő vagy papucs, mert nagyon sokat fogunk gyalogolni egész nap. A Citadellához taxival jutottunk el, a belvárosból idáig a normális ár legfeljebb 10-15 egyiptomi font. Ez egy időbe fog telni, mert a legtöbb önérzetes taxis egyből továbbáll, amikor ezt az árat mondjuk nekik, (mintha télen annyi lenne a turista…), de legyünk kitartóak. Még ez is sokkal több, mint amit egy normál fuvarért megkeresnek.

Megérkezünk tehát a Citadellához, felgyalogolunk az úton a bejárathoz, jegyet váltunk fejenként 50 egyiptomi fontért. Ez igaz, hogy kicsit drága, de cserébe mindenhová ingyenesen bemehetünk a Citadella területén. A fényképezőgépeket és a kamerákat nem kellett leadnunk, viszont ezek használata tiltott a mecsetekben – de igazából senki nem szól ránk, ha működtetjük őket. Maga a Citadella reggel 8-tól este 5-ig van nyitva.

A Citadella egy erőd, amelyet 1172 körül a legendás Szaladin építtetett korának legmodernebb építészeti technikájával. Szaladin uralkodása után az 1330-as években al-Nasszír Mohammed, a legnagyobb mamluk szultán, majd a 16. században Szulejmás pasa egészítette ki a Citadellát. Az erőd ma leglátványosabb pontja, a Mohammed Ali-mecset az 1800-as években épült meg, török mintára. Ma ez a csodálatos mecset uralja Kairó iszlám negyedének látképét.

A nézelődést a kilátással kezdtük, ami egyenesen lenyűgöző: rálátunk szinte egész Kairóra, a háttérben még a piramisok is látszanak. Miután kigyönyörködtük magunkat, bementünk a Mohammed Ali-mecsetbe. Kezdésnek le kellett vennünk a cipőnket, (ahogy az összes többi mecset bejáratánál) és itt adták rám a Harry Potter-köpenyt, pedig fel voltam rendesen öltözve. Sebaj, nagyon menő volt A Mohammed Ali-mecset óriási alapterületű, és minden részlet belül hihetetlenül aprólékosan kidolgozott. Csak egy tény: összesen 365 lámpa található benne.  Az 1828 és 1848 között készült mecset belsejében ott nyugszik névadója, Mohammed Ali, az udvaron pedig egy óratorony áll, amelyet Lajos Fülöp francia király adományozott Egyiptomnak. És hogy cserébe mit kapott?  Egy kis ajándékot Luxorból. Egészen pontosan az egyik obeliszket, ami ma Párizsban látható. Nem mondanám, hogy ez jól példázza az arabok legendás üzleti érzékét. Az óra egyébként még csak nem is működik. No, de térjünk vissza a Citadellához.

A Mohammed Ali-mecset után megnéztük azt a mecsetet, ami még ennél is nagyobb hatást tett ránk: az al-Nasszír Mohammed-mecsetet, amiben valami elképesztő nyugalom tapasztalható. Ha Kairóban jártunk igazán szent helyen ezalatt a néhány nap alatt, na, akkor ez a 14. században épült mecset volt az. Ezután végigjártuk még a Hadtörténeti Múzeumot, ami nagyon részletesen bemutatja Egyiptom történetét a háborúk és a konfliktusok szemszögéből. Ennek udvarán egy rakás repülő és tank van kiállítva, fényképezkedhetünk velük. A Citadella területén van még egy Rendőrmúzeum is, de az annyira nem érdekelt minket. Mindkét múzeumba érvényes volt egyébként a már kiváltott jegy, nem kérnek egyik helyen sem extra belépődíjat. Ezután a több órás nézelődés után még megnéztünk egy utolsó mecsetet, a Szulejmán pasa-mecsetet, ahol ismét nagyon megörültek nekünk az őrök, amikor meghallották, hogy néhány szót értünk arabul, és idegenvezetést tartottak, aminek jó, ha a negyedét értettük.

Vízipipa, mentatea és kosheri

Már éppen elkezdett lemenni a nap, amikor kijöttünk a mecsetből, így gondoltuk, ideje továbbállni, és láttuk, hogy nem fog beleférni a programba az Ibn Tulún-mecset, ami a Citadellától néhány kilométerre található. Egyből mentünk tehát a Közel-Kelet legnagyobb piacához, a Khan el-Khalilihoz.

Fogtunk egy taxit, ami horror áron volt csak hajlandó minket bevinni a városba, de sajnos itt tényleg nincs sok választása az embernek: annyira távol van a belvárostól ez a hely, hogy néhány taxissal még alkodoztunk, de amikor a sokadik is látta, hogy helyzeti előnyben van, akkor azt mondtuk, hogy kit érdekel, hogy 30 fontért visznek el minket pár kilométert, csak menjünk már. A piactól nem messze szálltunk ki a kocsiból, megálltunk egy vízipipázónál, ittunk egy finom mentateát és elszívtunk egy vízipipát. A két teáért és a vízipipáért elkértek 27 fontot, dehát nem lehetett volna letagadni, hogy turisták vagyunk, így az árakat is ennek megfelelően szabták. Utána megéheztünk, így pár méterrel odébb betértünk egy kosheri bárba, ahol megint csak megismerkedtünk néhány emberrel. Itt már normál áron, 5-5 fontért kaptuk a tál ételt.

Khan el-Khalili

Ezt követően hamarosan megtaláltuk a piac bejáratát. Elkezdtünk rajta gyalogolni, és gondoltuk, hogy á, ez nem is olyan nagy, kicsit túlzó volt az összes beszámoló. Aztán beljebb jutottunk. És még beljebb. Aztán voltunk például egy olyan utcácskában, ahol csak textileket árultak. Majd láttunk egy olyan boltot, ahol kizárólag öngyújtókat lehetett kapni. Nem messze onnan egy cérnás bodega állt. És tényleg: amilyen árut csak el tud képzelni az ember, az itt megvehető.

Az 1382 óta folyamatosan üzemelő Khan el-Khaili egy karavánszeráj köré épült, és több mecset is van a környéken, például az Al-Ahzar-mecset, amihez az Al-Ahzar Egyetem is tartozik. Az óriási piac első néhány tíz métere a turistáknak készült, igazi varázslatos közel-keleti bazár hangulatú, de a még szűkebb és még kevésbé tiszta utcákon pedig a helyiek adják-veszik az árukat a nap minden órájában. A turisták elképesztően magas árakat fognak kapni, és csak nagyon kemény alkudozás árán lehet lealkudni ezeket a normál ár kétszeresére-háromszorosára, ugyanis az itteni eladók el vannak kényeztetve: ha mi nem veszünk valamit több száz fontért, akkor ne húzzuk az idejét, mert a sarkunkban már ott topog tíz balek, aki szívesen kifizet ennyi pénzt "Egyiptom mesés kincseiért". És még örül is neki. Szóval azt ajánljuk, hogy ide csak nézelődni jöjjünk, és minimális szuvenírt vegyünk.

Az apró boltokon kívül számos kávéház, étterem és vízipipázó található a piacon, köztük Egyiptom egyik leghíresebb kávézója, a Fishawy. Mi a több órás piacozás után egy késő esti különleges palacsintára tértünk be a piac másik sarkában lévő Egyptian Pancake House-ba, ahol inkább lángosszerű édes és sós palacsinták közül választhattunk. Egy jó tanács: válasszuk a kis méretű palacsintát, mivel ezzel is bőven jól fogunk lakni. Mi a tonhalasat és a tejszíneset kóstoltuk meg, és mindkettő isteni volt. Ezután fogtunk egy taxit, és hazamentünk. A következő napon a Kopt Kairó vásosrészt következett.

Érdekli egy utazás Kairóba? Böngéssze át egyiptomi utazás ajánlatainkat, és válassza ki, hogy mikor szeretne utazni!

Egyiptomi utazás – Kairó felfedezésére indultunk tehát a városba érkezésünk másnapján. Mi a Ramses tér közelében laktunk, ami a lenti térkép jobb felső részében található. Nagyon közel volt tehát sok látványosság a Nílus partjától kezdve a főtéren és az Egyiptomi Múzeumon át a kairói Váci utcáig, a 26th of July Streetig. Negyed órányi gyaloglással el is lehetett jutni egyik helyről a másikig.

Egyiptomi Múzeum

A napot az Egyiptomi Múzeumban kezdtük. A múzeumba a belépő az egyiptomi átlagárakhoz képest igen magas: 60 egyiptomi font egy felnőtt belépőjegy. A múmiák terméhez extra belépőt kell váltanunk, aminek ugyanennyi az összege. Ha már ott vagyunk, akkor nézzük meg, hiszen ki tudja, mikor lesz arra ismét esélyünk az életben, hogy megnézzünk egy múmiát testközelből? Pláne kilencet, amennyi itt látható.

A kamerákat és a fényképezőgépeket le kell tenni a bejárattól jobbra eső épületnél, ahol tényleg semmi baja nem esik a gépeinknek, így nyugodt szívvel adhatjuk le őket. Nem érdemes arra játszani, hogy úgyse veszik észre, mivel a beléptető kapunál kiderül a trükk, és mehetünk vissza sorbaállni. Velünk is ez esett meg Ha busszal vagyunk fakultatív kiránduláson, akkor kérdezzük meg a buszvezetőt, hogy hagyhatjuk-e a gépeket a buszban. Viszont a telefonokat beengedik, és ha valamit nagyon-nagyon lefényképeznénk, akkor azért gyorsan megtehetjük. Mondjuk a gyér világítás miatt nem ez lesz életünk fotója, az biztos. Vegyük meg inkább a múzeum katalógusát a végén, 100-120 font körül adják.

A múzeum előkertjében egyből ajánlkozni fognak helyi idegenvezetők, hogy körbevisznek minket a múzeumon. Ha nem csoporttal vagyunk, és nincs magyar idegenvezetőnk, érdemes alkut kötni valamelyikükkel, és olyan 50-65 font óránkénti díjért idegenvezetést kérni, hiszen tényleg elképesztő mennyiségű a látnivaló. Ez a világ egyik legnagyobb múzeuma:  több, mint 120 ezer tárgyat őriznek itt. Bár korszakonként csoportosították őket, de a rengeteg információ még így is befogadhatatlan, ha nem tudjuk, melyik műtárgy az igazán jelentős. Arról nem is beszélve, hogy néha olyan érzésünk van, mintha egy raktárban járnánk, ugyanis a több ezer éves kincsek csak úgy hevernek szanaszét. Nem véletlen, hogy az 1835-ös megnyitása óta többször költöztetett múzeumról egyre inkább azt vallják, hogy be kellene zárni egy időre, felújítani és kibővíteni – hogy méltó módon lehessen bemutatni ezeket a tárgyakat. Visszatérve azonban a múzeumban való tájékozódásra: vihetünk persze útikönyvet is, és olvashatjuk az apró betűs feliratokat – de a múzeum világa akkor kel igazán életre, amikor egy tapasztalt idegenvezető izgalmas történeteit hallgatjuk.

A kétszintes, óriási alapterületű múzeum 8 részre tagozódik: (1) egyből a belépés után láthatjuk a korai időszak és az Óbirodalom kincseit,  (2) aztán következik az első átmeneti kor és a Középbirodalom tárgyai, (3) majd az Újbirodalom korából származó tárgyi emlékek, (4) végül pedig időrendben az utolsó, Későkorból ránk maradt régészeti leleteket csodálathatjuk meg. Ezen kívül külön szekciót alkotnak még (5) a pénzérmék, ékszerek és a papiruszok, (6)  a szarkofágok és a szkarabeuszok, (7) a már említett múmiák, lletve a múzeum talán leghíresebb része, (8) Tutankhamon mesés kincsei. Könyvtár is tartozik a múzeumhoz, de ez csak az egyiptológiával foglalkozó diákok, tanárok és tudósok számára nyitott. Ottjártunkkor nagy örömmel láttuk, hogy van egy külön magyar terem is, ami az utóbbi idők magyar ásatásainak leleteit állítja ki – ami nagy dolog, hiszen semmilyen más hasonló terem nincs a múzeumban, mondjuk más nemzetek ásatásai, csak ez az egy. Szóval mi magyarok tényleg mindenhol ott vagyunk

A kései ebéd után továbbsétáltunk a belvárosban: az igen hosszú 26th of July utca Kairóban olyan, mint nálunk a Váci utca: bármit vehetünk, bár igaz, hogy a normál áraknál azért drágábban. Aki már ennyi kairózás után egy kis gyorséttermi ízre vágyik, az itt válogathat, hogy hová üljön be: McDonald’s, Burger King és KFC is található a környéken, általában ingyenes wifivel. Aztán a sok nézelődés és séta közben már el is kezdett sötétedni, így a napot egy, a szállásunkhoz közeli utcában zártuk vízipipázással, teázással és a helyiekkel való beszélgetéssel. Plusz, én személy szerint még azzal, hogy igyekeztem távolt tartani a szúnyogokat – kevés sikerrel. Még a harisnyán át is képesek voltak megcsípni  Este külön feladat volt a kairó utcákon visszatalálni a hostelig, de azért ekkorra már elég jól kiismertük magunkat.

Egyiptomi utazás – Az életre szóló élmények ellenére Kairó nem lett a kedvenc városom. Pedig annyira szerettem volna rajongani Kairóért, de egyszerűen nem ment. Pedig egész jól éreztük magunkat, de ez nem az a végtelen imádat, amit mondjuk Dahab iránt érez az ember. 

Lehet, hogy rossz évszakban jártunk ott, és tavasztól őszig inspiráló ott lenni, de most nem igazán volt az. Hideg volt, alig sütött a nap, rengeteg volt a szúnyog, és a szmog olyasmi, mint amit 2 éve láttunk a pekingi közvetítéseken. Ettől függetlenül rengeteg a látnivaló, mérhetetlen kincsek rejtőznek a legutolsó utcasarkon is, isteniek az ételek, az emberek pedig még ebben az óriási városban is végtelenül kedvesek és barátságosak. Azért mindent összevetve: Kairót látni kell.

Összesen csak 4 napot töltöttünk Kairóban, így rendszereznünk kellett, hogy mit szeretnénk megnézni. Arra jutottunk, hogy tematikus napokat fogunk tartani, és városrészenként haladunk. Azon belül is prioritásokat állítottunk fel. Amit mindenképpen szerettünk volna látni a belvárosban, az az Egyiptomi Múzeum és Kairó főtere, a Tahrír tér volt. Ez igénybe vette a Kairóba érkezésünk utáni egész első napot. Másnapra az iszlám Kairó negyedben a Citadellát és a Közel-Kelet legnagyobb piacát, a Khan el-Khalilit néztük meg. Harmadik napon a kopt negyed következett a Kopt Múzeummal és az ott egymás hegyén-hátán lévő templomokkal. Aznap este elmentünk a piramisokhoz, átkelve a Níluson.  A negyedik napon pedig már reggel indultunk a reptérre. Mostani bejegyzésünkben általában írunk Kairóról, és a következő bejegyzésekben végigvesszük a fő nevezetességeket.

Kairó Egyiptom fővárosa, és egyben a világ egyik legsűrűbben lakott városa is. 16-18 millió ember zsúfolódik össze a város területén, amelyet a Nílus éltető vize szel ketté. A több, mint 4 500 éves múltra visszatekintő egyiptomi főváros több részből áll. A fő turistalátványosságok Kairó 4 jól elkülönülő részén találhatók: (1) a Nílus partján és a partközeli utcákban elterülő modern belvárosban; (2) a kopt Kairóban, ami Kairó legrégebbi és egyébként legnyugodtabb városrésze; (3) az iszlám Kairóban, ahol megérhetjük, hogy miért is nevezek Kairót az ezer minaret városának; és (4) Gízában, ahol a Szfinx és a piramisok nyűgözik le évre évre turisták millióit.

Azt már kezdésnek eldöntöttük, hogy autót egyáltalán nem fogjunk használni ebben a 4 napban, így leparkoltunk a hostel melletti utcában, és otthagytuk porosodni egészen az utolsó előtti napig, amikor este azzal mentünk ki a piramisokhoz. Autó híján elsősorban gyalog közlekedtünk, a távolabbi helyekre pedig taxival és metróval jutottunk el. Ha tanácsot adhatok, akkor inkább a metrót javaslom, mint közlekedési eszközt, mert bár gyakorlott vagyok az egyiptomi taxisokkal való alkudozásban, de Kairóban egyszerűen minden eddigi tapasztalatom csődöt mondott. Volt olyan, hogy megbeszéltük, hogy igen, megyünk a Citadellához egy bizonyos áron, erre elvitt minket a taxis egy teljesen más utcába, és széttárta a kezét, hogy hát, bocs, ő azt hitte, hogy ez a Citadella. Aztán persze eszébe jutott, hogy hol van mégis az úticélunk, de ezért ugye még egyszer ennyi pénzt elkér. – hiszen távol vagyunk tőle. Na, erre hogy lehet felkészülni? Sehogy. És ez csak egy történet. Szóval ha lehet, akkor inkább gyalog vagy metróval közlekedjünk. A metró nagyon tiszta, sokkal tisztább, mint az itthoni metrók, és gyakran járnak a szerelvények. A jegy mindössze 1 egyiptomi fontba kerül, azaz körülbelül 32-35 Ft. Csak arra kell figyelnünk, hogy megőrizzük a jegyet az utazás végéig, mert az elektromos kapuk csak így engednek ki az állomásról. Bármerre indulunk is, térkép mindig legyen nálunk. Bár néha az sem segít megállapítani, hogy hol vagyunk vagy merre kellene mennünk, de mégiscsak van valami a kezünkben, ami biztonságot ad. Mi 1 nap után fedeztük fel, hogy vannak utcatáblák a legtöbb utcasarkon – csak nagyon kicsik és esetlegesen vanna elhelyezve. De ha gyalog közlekedünk, és nagyon figyelünk, akkor ezek alapján elég jól lehet tájékozódni.

A közbiztonság miatt ne aggódjunk, ugyanis első nap elkeveredtünk a Kairó gettójának tekintett Shubra városrészre, de egy percig sem féltettük a testi épségünket. Épp ellenkezőleg: az emberek többször is megállítottak minket, vagy kiabáltak, hogy "Welcome to Egypt!". Ugyanígy, Kairó más részein, például a metrón is szóba elegyedett velünk egy házaspár, és a vízipipázókban is minden nap váltottunk néhány szót a szemközti asztalnál ülőkkel. Mondjuk megtapasztaltuk azt is, hogy van néhány erőszakosabb ember, akik rácsapkodnak a kocsi tetejére, és mutatják az ablakon keresztül, hogy adjunk nekik pénzt – de nem ez a jellemző. Amire több beszámoló alapján érdemes viszont odafigyelni, azok a zsebesek. A nagy városi forgatagból állítólag már nem egyszer pénztárca vagy fényképezőgép nélkül keveredett ki a gyanútlan turista.

A szállással kapcsolatban: ennek az utazásnak az alkalmával az első számú célunk az volt, hogy olcsó, a belvárosban lévő szállást találjunk, és ez sikerült is. Az African House Hostel egy teljesen megbízható szállás, ahol még reggelit is kapunk a pénzünkért, és a személyzet lelkesen a segítségünkre van, ha bármi kérdésünk adódik. Még turistatérképet is kapunk tőlük. A közös helységben szupergyors a wifi, a szobákban már csak akadozva működik. A szobák tényleg nagyon egyszerűek, de tekintve, hogy alig töltöttünk ott időt, a célnak megfeleltek, bár lehetett volna egy kicsit kényelmesebb is az ágy, és a fűtést is tudtuk volna értékelni éjszaka. A szúnyogok is kiirthatatlanok voltak, bármit is csináltunk. Mindent összevetve, ha legközelebb mennénk, egy 2 csillagos szállás helyett 3 vagy 4 csillagos szállást foglalnánk a nagyobb komfortérzet miatt, de továbbra is az elsődleges szempont az lenne, hogy a belvárosban legyünk, tekintve a nagy távolságokat és a taxisok hozzáállását  Ellátás terén pedig maradnánk ennél a csak reggelis verziónál, ugyanis egy jó kis reggeli kell a nap indításához, de Kairóban annyi étterem, kifőzde, bár, gyorsétterem, sütöde, apró bolt, pékség és hasonló található, hogy vétek lenne csak a szállodában étkezni. Fedezzük fel bátran az ízeket! Apró tipp, de mindenképpen ajánljuk a friss gyümölcslevet facsaró apró helységeket, amiből szinte minden utcában van egy. Néhány egyiptomi fontért frissen facsarják nekünk a legfinomabb gyümölcsökből készült leveket.

Időjárás tekintetében számoljunk úgy, hogy olyasmi, mint Egyiptom többi részén, csak pár fokkal hűvösebb és borúsabb. Télen, decembertől februárig nappal körülbelül 18-20 fok van, éjszaka 8-12 fok. Tavasszal és ősszel, ennél is konkrétabban márciusban, áprilisban, októberben és novemberben a legideálisabb az idő a városlátogatásra: ekkor a nappali órákban 24-28 fok van, éjszaka pedig 14-18 fok. Nyáron elég nagy a forróság, ami a tengerparton bőven elviselhető, de a poros-szmogos Kairó szűk utcáin már kevésbé. Májustól szeptemberig nappal 32-35 fokban izzadhatunk, éjszaka viszont enyhébb lesz a levegő, és 18-22 fokban vághatunk neki a kairói éjszakának.

Megcsodálná Kairó nevezetességeit? Nézze át last minute egyiptomi utazás kínálatunkat, és utazzon akár már jövő héten! Ha pedig tovább olvasna: legközelebb a modern kairói városrészben szerzett élményeinkkel jövünk.

A decemberi egyiptomi utazás tehát kalandosan indult: átvettük a bérelt autót, keringtünk Kairóban 2 és fél órát, és ekkor úgy határoztunk, hogy elindulunk mégis aznap éjjel Dahabba. Ekkor már éjjel fél 1 volt.

Vettünk egy Egyiptom térképet, de nem autós térkép volt, inkább csak egy olyan, amin látni lehetett Egyiptom nagyságát és kiterjedését. Hallottuk előtte, hogy van egy alagút Szueznél, de ezt a térkép nem jelölte, így gondoltuk, hogy felmegyünk Iszmailíjjához, ahol elvileg be volt rajzolva egy komp. Ez Kairó belvárosából praktikusan azt jelentette, hogy nem a "Suez" táblákat, hanem az "Ismailiya" táblákat követtük. Az út meglepően jó minőségű volt, sehol egy szál checkpoint: kiderült, hogy ezek csak a Sínai-félszigeten vannak. Egyedül néhány fekvőrendőr zavart be, ugyanis ezeket se felfestéssel, se táblával nem jelölik az esetek többségében. De egyben maradt az autó, pedig átmentünk vagy 4-5 fekvőrendőrön 140 km/óra sebességgel. És így mintegy 1 óra múlva elértünk Iszmailíjját. Csakhogy. Ott nem volt egy szál komp se. Mentünk némileg északra, ahol találtunk egy csapat srácot, olyan fél 3 körül, akik mondták, hogy igen, itt a komp, ők is arra várnak. Ha van kedvünk, csatlakozzunk, reggel 6-kor indul az első. De van még inkább északon egy híd, mehetünk arra is. Mi inkább ezt választottuk, és jónéhány perc reménytelennek tűnő keringés után megtaláltuk az útirányt, és mentünk rendületlenül északnak. Port Said már csak körülbelül 50 km-re volt, amikor megláttunk a távolban egyenes lámpák sorát, és elkezdtünk reménykedni, hogy ez lesz a híd. És valóban az volt! A Földközi-tenger partjától alig néhány tíz km-re megtaláltuk a Mubarak Peace Bridge-et, ami akkor valódi megváltásnak tűnt így az éjszaka közepén. A híd éjjel is gyönyörű, van benne egy meredek ív. Nem utolsósorban pedig át lehet rajta jutni a Sínai-félszigetre! :-) 

Az útvonal

Innen már sima dolgunk volt, csak egyenesen kellett dél felé menni az igen hosszú úton. Ezt már előre kiválasztottuk: előbb lemegyünk Sharm el-Sheikhbe, és onnan fel Dahabba, mert ez tűnt a könnyebbik és rövidebb útnak. Ahogy így mentünk lefelé, volt egy-két checkpoint, de nem minden kilométernél, tehát elviselhető volt. Mindenki végtelenül kedves volt, senki nem szívózott. A legtöbbször meg se nézték még az útlevelünket se. Mi viszont szorgosan tankoltunk minden benzinkútnál, mert sosem tudtuk, mikor jön a következő, de azért egy 50-100 km-ként azért mindig volt egy – ami nyitva is volt egész éjjel, pedig nem úgy tűnt elsőre, hiszen teljesen kihalt volt. De ahogy bekanyarodtunk, egyből termett ott valaki, aki megtankolta a kocsinkat, és mehettünk is tovább. Ja igen, a benzin ára! Most felmentek az árak az utóbbi időben, így 1 liter 1,75 egyiptomi fontba, tehát nagyjából 60 Ft-ba kerül. Igen, nem elírás. Kb. 60 Ft. Shop a legtöbb benzinkúton nincs éjszaka nyitva, nappal általában a legminimálisabbakat meg lehet venni minden benzinkútnál: innivalót és rágcsálnivalókat.

Az út tehát hosszú volt a hídtól Sharm el-Sheikhig, és az első harmadánál jött is a meglepetés: bizony, van "tunnel" Szueznél, tehát nem kellett volna mintegy 250 km-t kerülnünk – de sebaj, ez akkor éjjel már nem érdekelt minket. Egyszerűen csak eldöntöttük, hogy oké, erre jövünk visszafelé. Ekkor már igencsak pirkadt, amikor többször úgy éreztük, hogy nem bírjuk tovább: pillanatokra elaludtunk, és időnként álmodtunk is. Én sétáló embereket, a pasim, aki vezetett, pedig biciklistákat. Végül reggel 6 körül döntöttünk úgy, hogy akár szálláson, akár csak félreállva az autóban, de aludnunk kell egy kicsit. Szállást nem találtunk, ezért El Tur felett olyan 40 km-rel egy kisebb település határában leparkoltunk, hátradöntöttük az üléseket, és aludtunk egy órát. Végül aztán nagyon kényelmetlen volt az egész, és már nagyon sütött a nap is, így összeszedtük magunkat, és továbbindultunk. El Turban még kicsit kavarogtunk az utcákon, de aztán elértünk Sharm el-Sheikhbe, ahol szerettünk volna egyet vízipipázni, de mivel a belvárostól csak 1 km-re lehet legközelebb parkolni, ezért úgy döntöttünk, hogy oké, akkor már érkezzünk meg végre Dahabba, ott majd vízipipázunk.

Ez már a reggel: megérkezés Sharm el-Sheikhbe. Vízipipázni nem tudtunk, de legalább Dahab közel volt már.

A dahabi utat nem lehet eltéveszteni Sharm el-Sheikhből, pláne, hogy már több hónapot töltöttünk Dahabban kisebb-nagyobb etapokban. Dahab mindössze 80 km-re volt már. Ami változás, hogy sokkal több lett a közlekedési tábla, de ezen kívül már tényleg csak oda akartunk érni. Ez reggel 9-kor sikerült is, és egyből megtaláltuk a szállásunkat, a Dahab Plazát. A leparkolás-becsekkolás-csomagjaink felvitetése után bedőltünk az ágyba, és aludtunk is a délután közepéig.

Hamarosan innen folytatjuk. Addig is böngéssze át akciós egyiptomi utazás ajánlatainkat!

Ahogy Egyiptomi utazás című, tegnapi bejegyzésünkben ígértük, ma elkezdjük a két hétig tartó, Kairó – Dahab – Kairó utunk leírását. Először is, az EgyptAir járatával utaztunk: a nagyon kultúrált, menetrendszerinti gép 15:45-kor indult a Ferihegy 2-ről. A jegyet utazási irodánkon keresztül lehet foglalni, és ha szerencsések vagyunk, igen olcsón megúszhatjuk, illetékekkel együtt. Mi nagyon kényelmesen értünk ki a reptérre, de kiderült, hogy még éppen időben: 15:00-ig lehetett becsekkolni. Mi voltunk az utolsók, de minden simán ment. Pláne azzal a tudattal, hogy előző nap esett le itthon az első nagyobb hó, és mi az igazi télből mehetünk a nyárba, Egyiptomba.

Becsekkolás után átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Valahogy sosem lehet megszokni, hogy még a csizmát is le kell venni ahhoz, hogy az embert végül felengedjék a repülőgépre. Ezen a kellemetlenségen túljutva egyből vettünk egy kis olvasnivalót: volt is rá időnk, a gép késett egy 20 percet, de legalább kifújtuk magunkat. A repülőn a személyzet barátságos volt, hideg ételt és szokásos italkínálatot szervíroztak a 3 órás út közben. Ez az idő szinte elrepült, bár filmet nem vetítettek. A megszokott charterjáratokhoz képest szokatlan volt, hogy nem láthattuk a kijelzőn a hátralévő menetidőt, a magasságot és hasonló adatokat, de ehelyett a tájban gyönyörködtünk.

Már sötét volt, amikor helyi idő szerint, tehát +1 órával számolva, 20:10-kor landolt a gépünk Kairó repterén, a Cairo International Airporton (CAI). Nem mondhatom, hogy csak úgy megcsapott minket a forróság, hiszen decemberről beszélünk, de mindenesetre még este is érezhető volt a meleg a budapesti mínuszokhoz képest. A csomagjaink rendben megérkeztek, utána kiváltottuk a vízumot fejenként 15 dollárért, kitöltöttük a belépős papírt, amit lepecsételtek, majd egyből ellenőriztek is.

Ezután a szokásos kötelező kör után indultunk el megkeresni az autós cég pultját, amit nagyon gyorsan meg is találtunk, pedig azért elég nagy a kairói reptér. Tudtak a foglalásról, és mintegy fél óra után át is vehettük a bérelt kocsinkat: egy egész jó állapotban lévő Subarut, teli tankkal. A kölcsönszerződésen fel volt tüntetve, hogy az autó hol volt előtte megsérülve – és már előre lelőjük a poént: mi nagyon büszkék vagyunk rá, hogy egy további karcolást sem ejtettünk a kocsin, ami nagyon nagy teljesítmény az egyiptomi vezetési stílust tekintve. Fontos infó, hogy a kölcsönzési díjon túl a cég zárol egy bizonyos összeget addig, amíg visszavisszük az autót – így azzal a pénzzel nem tudunk gazdálkodni a nyaralás ideje alatt. Nekünk ez most 350 dollár volt. De ettől ne ijedjünk meg, mert tényleg feloldják utána a pénzt, csak biztosítékként kell nekik: ha például több km-t megyünk a megengedettnél vagy kárt okozunk az autóban.

A papírok intézése közben vettünk Kairó térképet a reptéren. Aranyos kis sztori, hogy a booking.com-on keresztül foglaltuk a szállást erre az első estére Kairóba, és megvolt az utcanevünk, de nem tudtuk, hogy kell eljutni odáig a reptérről. Ezért megkértük a reptéren a térképes boltban dolgozó két srácot, hogy mutassák meg, hogy nagyjából merre van az utca. És ők megtalálták 2 perc keresés után. Alexandriában Mondtuk, hogy ez így nem lesz jó. Akkor ők tovább kerestek, de nem találták meg. Hát így vágtunk neki az útnak, mert végülis megtaláltuk mi, legalább a térképen.

A vezetési stílust nagyon is szokni kellett: éjszaka alig használnak lámpát, a sávokkal nem foglalkoznak, ahány kocsi vagy egyéb jármű elfér egymás mellett, annyi megy. Közlekedési tábláik nincsenek, illetve felfedeztünk egyet: ezen egy duda volt áthúzva. Mert igen, a duda az egyiptomi közlekedés egyik fő eszköze: mivel indexet nem használnak, dudálva jelzik, ha úgy érzik, hogy sávot kell váltaniuk vagy új sávot kialakítaniuk, de akkor is, ha csak köszönni akarnak, mert tetszik nekik a kocsink. A dudán kívül a másik, egyben utolsó fontos eszköz az autók lámpája, de ezt szinte kizárólag csak villogásra használják. A duda és a villogás irányítja hát az egyiptomi utakat. Még csak a közlekedési lámpák se, hiszen többször ránk dudáltak, amikor megálltunk a pirosnál. Illetve bizonyíték arra, hogy alig használják éjszaka az autó világítását: az éjszakai út során egy checkpointon a rendőrök is ránkszóltak, hogy "hé, világít a lámpátok."

Azonban ez még arrébb van, először Kairóban próbáltuk megtalálni a szállást. A belváros megvolt, és valahol az utca környéke is. Az utcát viszonylag nehezen találtuk meg, mert utcatáblák nem kifejezetten jellemzőek – illetve este nem igazán láthatók. Nappal már jobban feltűnnek, egy kis gyakorlat után, de első este erre esély sem volt. Az utcatáblákat feladva fél óráig azzal is próbálkoztunk, hogy megkérdeztük a járókelőket és a rendőröket, hogy hol az utca, amit keresünk, és meglepetésünkre mindenki egyből tudta. Na ja. Egyből mutatták, hogy persze, itt a sarkon. Bármelyik sarkon voltunk is. Hát, rájöttünk, hogy Kairóban nem szabad megkérdezni senkitől az irányt, mert senki nem mondaná meg, hogy még sosem hallott az adott utcáról. Hogy büszkeségből, vagy mert hogy nem akartak csalódást okozni, nem tudjuk. Mindenesetre jó tanulság a jövőre nézve is. Szóval 2 és fél óra után megtaláltuk az utcát, de a szállást nem, akárhányszor is mentünk végig az utcán, így éjjel fél 1-kor úgy döntöttünk, hogy elindulunk Dahabba. Ami minimálisan is 600 km-re van Kairótól.

Holnap folytatjuk. Addig is nézze át egyiptomi utazás ajánlatainkat! Akciós egyiptomi utazás

Egyiptomi utazás

Egy egyiptomi utazás lehet nyaralás, kikapcsolódás és lehet munka is. A legszebb egy ilyen egyiptomi utazásban az, hogy lehet egyszerrre munka, kikapcsolódás és szórakozás is.
Irodánk dolgozói minden évben többször is kiutaznak Egyiptomba.
Az egyiptomi utazás célja ilyenkor egyszerű: Megnézzük és leellenőrizzük azokat a szállodákat, programokat amelyeket az utazóközönségnek ajánlunk a honlapunkon: Egyiptomi utazás
Így mindíg friss, hasznos információkkal tudunk szolgálni azoknak, akik most terveznek egy egyiptomi utazást.
December hónapban az alábbi időpontokban és helyekre utazik ki egy-egy kollégánk.

December 1-től 8-ig Taba, Jordán Izraelei körutazás
Részt veszünk az Egyiptomból pontosabban Tabáról induló Jordán- Izraeli körúton.
Az utazást követően a honlapunkon frissíteni fogjuk a program leírását az esetlges változásokkal együtt. Leellenőrizzük az utazás során igénybe vett szállodákat , a szállodai szolgáltatásokat.
Részt veszünk az összes kiránduláson, megtekintjük az összes (a programban szereplő) nevezetes helyet.

December 8-tól 15-ig Sharm El-Sheikh, Taba
Az egyiptomi utazásunk uticélja az egyiptomi Sharm El-Sheikh és Taba lesz.
Sharm El-Sheikhben megnézzük az összes szállodát, ami a kínálatunkban szerepel, majd pár nap után elutazunk busszal Tabára.
A programunk itt is hasonló: szállda látogatások.

December 17-31-ig Kairó, Dahab, Sinai-félsziget a tervezett progarmunk.
Menetrend szerinti repülőjárattal kiutazik egy kollega Kairóba, majd ott autót bérel. Kairóban és annak környékén megtekinti a főbb nevezetességeket, szálodákat. Olyanakat is, amelyek nincsenek a kínálatunkban, így egy esetleges programbővítés előtt ezek az információk már a birtokunkban lesznek.
Kairó után irány Sharm el-Sheikh, ahol a kinti búvárbázis partnerünkkel folytatat megbeszélést. Sharm után Dahab lesz a következő állomás. Itt megnézi  a kínálatunkban szereplő szállodákat, majd az ottani búvárbázis vezetőségével fognak a jövőre vonatkozó megbeszélést tartani. December 31-én azaz szilveszterkor jön haza a kollgega Kairóból.

A fenti munkaprogramunkból látható, hogy szinte egész decemberben lesz az irodánkból valaki Egyiptomban.
(Kivéve dec 16-át, ekkor mindenki itthon lesz)
Ez a sok egyiptomi utazás nagy fokú szakmai helyismeretet fog biztosítani számunkra, ezért a jövőben még magabiztosabbak lehetünk akkor, amikor valaki egy egyiptomi utazás részletei felöl érdeklődik nálunk.
Az összes egyiptomi utazási ajánlatunkat itt tekinteheti meg: Egyiptomi utazás