A hurghadai merülőhelyek azoknak nyújtanak igazán nagy élményt,  akik a színpompás élővilág miatt merülnek: itt valóban ezerféle hallal fogunk találkozni a kék pettyes rájától a bohóchalig szinte minden merülés alkalmával. De nézzünk néhány népszerű merülőhelyet részletesebben!

El Fanadir: Kezdők számára kiváló merülőhely, ami viszonylag gyorsan megközelíthető. Az átlagos mélység 12 méter a zátony közelében, ami 20-22 méterig mélyül a homokos plató szélén. Murénával, bohóchalakkal, lepényhalakkal, nagyobb méretű sügérekkel is találkozhatunk ennél a zátonynál. El Fanadirt merülhetjük az északi és a déli részen is külön merüléssel, vagy drift dive keretében. A profikat nem biztos, hogy mélységesen le fogja kötni El Fanadir.

Abu Ramada: Egy jó merülőhely, amit szintén több merüléssel szoktak megmerülni. Kezdőknek a déli rész, míg a tapasztaltabb búvároknak az északi részen található barlang ajánlott.

• Abu Ramada North – Cave: A legtöbbször közepes áramlattal találkozunk, így a látótávolság is csökkenhet a szokásos 30 méterről körülbelül 20 méterre, de azért ne aggódjunk, ez nem a dorogi tó még így sem! Viszont az áramlat miatt jó, ha drift dive-ként merüljük meg ezt a részt. hol egy 20-25 méteres plató után fal mellett merülhetünk, ahol rengeteg a lágy korall. A platón tonhal, barrakuda és jackfish látható. A platótól nem messze van egy igen nagy barlang még mélyebben. Sajnos, amikor mi merültük itt, az életünk első búvártúrája volt, így ennek a barlangnak a felfedezése eddig kimaradt az életünkből, de nagyon jól hangzik.
• Abu Ramada South: A zátony mellett gyorsan mélyülő homokos aljzat van, amin igen sok, máshol csak vágyott halat láthatunk: így például van itt muréna, napóleonhal,skorpióhal és krokodilhal . A merülést érdemes úgy kezdeni, hogy először lemegyünk a 25 méteren található nagyobb korallhoz, és innen nézelődünk felfelé. Mindezt teljes békességben, áramlat nélkül tehetjük.

Gota Abu Ramada: Az egyik leglenyűgözőbb merülőhely Hurghada környékén. De tényleg. Most is megmerültük a legutóbbi utazásunk alkalmával, júliusban, és rácsodálkoztunk, hogy ezt hogy felejthettük el. Ugyanis az egész olyan, amint egy óriási akvárium: annyi a hal, mint amit a gyönyörű természetfilmes felvételeken látni. Gota Abu Ramadát is merülhetjük két merülés keretében: keletről és nyugatról. Amúgy a domborzat nem túl egyedi: a zátony mellett 10-14 méteren, homokos aljzat felett úszkálunk – de tényleg, az élővilág lenyűgöző. Mondom ezt úgy, hogy engem általában nem a halak érdekelnek egy merülésben. De a korallok is csodálatosak: itt található a környék legnagyobb agykorallja, de sok a viszonylag épen megmaradt lágy- és keménykorall is. Amikor itt merültünk még 5 éve, akkor felírtuk magunknak, hogy nagyon erős volt az áramlás, de mint kiderült, akváriumnak is becézik ezt a helyet: fedezzük fel saját magunk, még ha esetleg tényleg gyakoriak is itt az áramlatok.

Abu Hashish: Ez az a hurghadai merülőhely, amely a legdélebbre fekszik a várostól, de még Hurghadához tartozik. Ennél érdekesebb információ, hogy a merülést ennél a vicces nevű merülőhelynél is a zátony melletti 5 méterről induló homokos platón kezdjük, ami 30 méterig mélyül, ahol egy leszakadás van. A korallok -köztük több asztalkorall, – csodaszépek, és sok a kék pettyes rája, a muréna és a cuki kis pufferhal. Időnként teknősök és barrakudarajok is meglátogatják a zátonyt. És a vicces név feloldása: a szudáni hasiscsempészek régebben ennél a zátonynál cseréltek árut.

El Mina: A Hurghada partjaihoz közel fekvő kevés roncs egyike, ami nem egy Thistlegorm, de ha nagyon hiányzik már egy roncsmerülés, akkor nyugodtan merüljük meg ezt a 1969-ben, az izraeliek által elsüllyesztett hajót, ami 30 méteren fekszik az oldalára borulva. Az áramlatok gyakoriak itt, főleg a felszínen, de a hajóhoz leúszva ezek erőssége csökken, így egy kényelmes merülésben lehet részünk: csak vigyázzunk a kötelekkel, mert néhány még mindig ott lóg a roncsról. Illetve sok a lőszer is szanaszét. Az aknakereső hajó roncsa egyébként közel 70 méteres, így ráérősen fedezhetjük fel: már csak azért is, mert az élővilág szinte egyenlő a nullával: kivéve pár tűzhalat és egy hatalmas murénát, ami a hajó egyik repedésében lakik.

El Arouk: A Giftun-szigetekhez közel fekvő El Arouk merülőhely alapvetően nem igazán érdekes: 12-14 méteres homokos aljon elszórva vannak a kicsit leharcolt korallok, ahol egészen változatos az élővilág, de igazából semmi túl extrával nem találkozunk egy átlagos napon. Ám ha ritkán szerencsénk van, akkor teknőst, és még ritkábban delfineket is láthatunk itt. 

Ras Disha: A Hurghadától eléggé délre fekvő Ras Disha első ránézésre nem tartogat nagy izgalmakat, hiszen szintén ez is egy egész sekély, alig 8-18 méteren (le lehet menni 30 méterig is persze, de a látnivalók többsége itt található) fekvő homokos aljzaton több koralltömb. Ugyanakkor az élővilág azért megnöveli az élményt. Gyönyörűek, ám nagyon veszélyesek a red sea walkman és a moth fish nevű halak, amiknek nem tudom a magyar nevét, de mindkettő úgy néz ki, mint egy kőhal és egy pillangó kereszteződése. A tonhalak is igen gyakoriak, és jó pillanatokban akár szirticápát és delfineket is láthatunk.

Umm Gamar: A Hurghadától északra fekvő Umm Gamar egy apró sziget világítótoronnyal, ami körül az első plató nagyjából 14-30 méteren található. Az élővilág itt is igen változatos, elég gyakran látnak itt spanyol táncost még a nappali merülések alkalmával is, és a nagy kékség felé nézelődve hallottunk már olyan búvárról, aki szirti cápát is látott. Ettől függetlenül az itteni merülés igencsak átlagosnak nevezhető hurghadai viszonylatban, különösen, hogy a korallokat nagyon letaposták sok helyen. Ezt két dolog dobja fel mégiscsak: az egyik egy kis barlang, a másik egy kis roncs.  A plató alatti falon több bemélyedés is van, köztük egy kisebb barlangocska, 24-26 méteren. Hogy még nagyobb legyen a változatosság: két roncs is található Umm Gamarnál: az egyik, egy nagyon pici, 25, a másik 70 méteres mélységben. Utóbbi egy nemrég elsüllyedt búvárhajó, a Colona IV.

Torfa, avagy Bel El Gebel: Itt merülni Gota Abu Ramadához hasonló élmény a rengeteg színes hal miatt. 6-20 méteres mélységben úszkálhatunk koralltól korallig, nagyjából közepes áramlat mellett, miközben gyönyörködünk az üveghalakban, a napóleonhalakban, a bohóchalakban, az időnként harcos kedvű triggerfishekben, és a néha felbukkanó delfinekben. Mindenképpen tapasztalt merülésvezetővel merüljünk itt, ugyanis könnyen el lehet tévedni a sok víz alatti csoda nézegetése közben és a számos korall között.

Merülne Hurghadában? Böngéssze hurghadai utazás ajánlatainkat – segítünk a hurghadai merülésekkel kapcsolatos kérdéseinek megválaszolásában is!

A hurghadai búvárkodás óriási élmény mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a víz alatti világ: lehetünk teljesen kezdők a mély felfedezésében, vagy akár profi búvárok, abban biztosak lehetünk, hogy a tenger Hurghada partjainál igazi élményt tartogat.

Már csak azért is, mert ha egy hurghadai búvárkodás az álmunk, nem kell sokat szervezkedni és előre egyeztetni: Hurghadán ugyanis minden Magyarországról szervezett út mellé választhatunk fakultatív programként búvárkodást, de ha esetleg egyénileg utaznánk, akkor is látni fogjuk, hogy egymást érik a búvárbázisok, ahol egy egyszerű vörös-tengeri hajózástól kezdve egy egész hetes búvártúráig bármire befizethetünk.

Kezdjük az alapokkal: a tengerről már írtunk néhány szóban, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Vörös-tenger a világ egyik legszebb tengere. És ezt nem úgy értjük, hogy jó, elég szép, de azért mégse annyira. A Vörös-tenger gyönyörű és kész. A látótávolság a legtöbb helyen legalább 25-30 méter, tehát a víz kristálytiszta, sok a korall, és nagyon gazdag az élővilág.

A legszínesebb a látvány a felső 5-10 méteren vár minket, így már egy egyszerű búvármaszkkal és pipával (rendes nevét érdemes megjegyezni: sznorkel) is nagy felfedezéseket tehetünk. Ezt a vízfelszínen úszkálást megejthetjük a szálloda partjáról és egy hajós kirándulás során is. Az előbbi verzióhoz senki ne fűzzön komolyabb reményeket, ugyanis a hurghadai szállodák partja azért homokos, mert legyalulták a korallokat, szépen, lassan mélyülő partot alakítottak ki, és ezt felszórták homokkal. Emiatt a drasztikus megoldás miatt tehát nem igazán találunk a hotelek tengerpartján korallokat – maximum egy-két apróbb zátonyt, amit szándékosan meghagytak, de ezek korántsem nyújtanak akkora élményt, mintha rászánjuk magunkat, és kihajózunk a tengerre, a csodálatosan szép zátonyokhoz. A tengeren hajózás amúgy is páratlan boldogságot nyújt: látjuk a világoskék eget, a sötétkék tengert, miközben élvezzük a forró napfényt és sós szelet. Búvártanfolyamot és valódi, palackos merülést is a hajóról ejthetünk meg, így most bemutatjuk, hogy miből áll egy ilyen nap.

A kihajózást megelőzően legkésőbb az előző nap befizetünk a programra, ahol megmondják nekünk, hogy hányra jönnek értünk aznap reggel. Ez az időpont általában viszonylag korai egy nyaraláshoz képest, olyan 8 óra körül van – de előtte még érdemes beiktatnunk egy közepesen kiadós reggelit is, hogy kevésbé legyen érzékeny a gyomrunk a hajón, ugyanis se az üres, se a túl teli has nem szerencsés ilyenkor. Előtte még legyen arra is időnk, hogy a szükséges dolgokat bepakoljuk egy táskába: 

• nagyobb méterű törölközőt,
• fürdőruhát vagy váltó fehérneműt (attól függően, hogy miben megyünk),
• naptejet (ezzel majd vigyázzunk a hajón, hogy a naptejes kezünk miatt nehogy leszússzunk a lépcsőn vagy hasonlók. Ha szeretnénk a tengeri élővilág védelmére is gondolni, akkor csak vékonyan kenjük be majd magunkat, hiszen a halaknak és a koralloknak nem igazán tesz jót a rólunk és a napi több ezer turistáról leázó rengeteg naptej)
• esetleg kalap vagy sapka a nap ellen,
• egy üveg vizet (bár lesz a hajón innivaló, de addig is kortyolgassunk, hiszen biztos, hogy meleg lesz az idő),
• fényképezőgépet és/vagy kamerát,
• esetleg némi olvasnivalót és/vagy zenelejátszót,
• profi búvárok esetében természetesen a búvárfelszerelést.

Tehát várjuk a szállodánk halljában a búvárközpont munkatársát, aki néha késik, de ne aggódjunk, ez Egyiptom… Miután beültünk a taxiba, hamarosan megérkezünk a bázisra, ahol kiválaszthatjuk a számunkra megfelelő méretű búvárruhát és uszonyt. Maszkot és sznorkelt általában mindet kivisznek a tengerre egy ládában, így azt nem kell feltétlenül még reggel felpróbálnunk, de van, ahol ezt letudják egy kalap alatt.

• A búvárruha esetében ne ijedjünk meg: igen, nagyon szűk, nagyon tapadós, és van, hogy csak a harmadik-negyedik lesz jó ránk, amit felpróbáltunk. Erre két dolog miatt van szükség mégis: az egyik, hogy nagyon jól tartja a hőt a búvárruha neoprén anyaga, így kevésbé fázunk, másrészt pedig nagy a felhajtóereje, ami azt eredményezi, hogy segít valamennyire fennmaradni a víz tetején.
• Az uszonyt egyszerűbb kiválasztani: csak a lábunk méretét kell megmondani, és már meg is vagyunk.
• A sznorkel (pipa) esetében semmilyen extra kritérium nincs: csak ne legyen eltörve, és praktikus, ha egy kis műanyag résszel lehet rögzíteni a maszk pántjához, és nem csak egyszerűen be kell dugni a maszk pántja alá.
• A maszk kiválasztása szintén nagyon fontos mozzanat: ha jól választunk, akkor nem kell attól tartanunk, hogy belefolyik a víz. Szerencsére a legtöbb maszk jó mindenkire, de azért érdemes gondosan eljárni. A megfelelő méretet úgy ellenőrizhetjük, hogy a pántot felhajtjuk, és a maszk szemre és orra illő részét az arcunkhoz illesztjük, majd az orrunkkal hozzácuppantjuk az arcunkhoz a maszkot (tehát vákumot képzünk), elengedjük a kezünkkel a maszkot – és ha fennmarad az arcunkon a maszk, akkor tökéletesen jó ránk. Ha erről megbizonyosodtunk, akkor nem kell később túl szorosra húzni a pántot, mert tényleg megmarad az arcunkon a maszk.

A profi búvároknak nem kell keresztülmenniük ezen a tortúrán minden alkalommal, ugyanis ők saját felszerelést hoznak: ők ilyenkor csak annyit tesznek, hogy kipakolják a cuccaikat a búvártáskából egy ládába a könnyebb szállíthatóság és kezelhetőség érdekében.

Eljött a pillanat: felszállunk a hajóra! A dolgainkat hozni fogják a búvárbázis munkatársai, nekünk csak annyi dolgunk innentől, hogy élvezzük az egész napot.  Hogy mit érdemes tudnunk? 

• Megérkezéskor le kell vennünk a papucsunkat.
• Utána egyből keressük meg a számunkra legszimpatikusabb helyet.
• A hajó általában emeletes: alul van egy zárt rész ülőhelyekkel és asztalokkal és mosdókkal, oldalt nyitott folyosó, elöl a hajó orra, ahová ki lehet ülni, ha figyelünk a biztonságra; felül pedig általában egy napozóterasz van, és némi ülőhely, általában félig fedetten.
• A mellékhelyiség használatakor praktikus információ, hogy vizet kintről kell hozni, és a vécépapírt pedig a szemetesbe kell dobnunk – nem annyira 21. század, de ez van, lépjünk túl ezen a tényen elegánsan.
• Amennyiben hajlamosak vagyunk a tengeri betegségre, akkor már a felszálláskor jelezzük ezt, és adni fognak nekünk gyógyszert, ami szerencsére az esetek többségében hatásos. Ha időközben kezdjük rosszul érezni magunkat, akkor is szóljunk, és akkor is kapunk gyógyszert. Ilyenkor tényleg igaz a tanács, hogy inkább tartózkodjunk a friss levegőn, semmint a zárt, lenti részben.
• Napközben általában ingyen ihatunk kávét és teát. Az búvárbázisonként változik, hogy az üdítő és a víz fogyasztása benne van-e az árban: van, ahol igen, méghozzá korlátlan fogyasztás; van, ahol csak 1 üdítőt ihatunk az adott árért; és van, ahol mindegyik innivalóért fizetni kell. Ezt úgyis elmondják előre. De semmiképp se háborogjunk: ahol korlátlan az italfogyasztás, ott általában drágább a komplett hajós út ára is.
• Az ebéd minden esetben svédasztalos, és igen finom. Valamiért nagyon tudnak főzni a hajókon a szakácsok. A leggyakoribb, hogy van sokféle saláta, rántott csirke, sült padlizsán, paradicsomos rakott krumpli, valamilyen tészta, és egy-két szósz. Ebből válogathatunk. Szintén búvárbázisonként változó, hogy ez benne van-e az árban, de általában igen. Ha éhesek vagyunk, nyugodtan repetázzunk.
• Délutáni finomságnak vagy valamilyen gyümölcsöt vagy süteményt kínálnak. Nekünk nagyon kellemes emlékünk, hogy amikor az utazási irodánk egyik munkatársa gyakran hajózott ki Sharm el-Sheikhben, amikor merülésvezető lett, akkor a hajóskapitány tudta, hogy munkatársunk nagyon édesszájú, ezért szinte minden nap sütött egy-egy isteni sütit. De azért a gyümölcs gyakoribb. Ami a nagy melegben talán nem is gond.

Ezen infók birtokában tökéletesen el fogunk igazodni napközben, bár ha valami kimegy a fejünkből, ne aggódjunk – mindenki segíteni fog. A kihajózás tehát körülbelül 9 óra tájékában megtörtént, szeljük a mélykék vizet, előttünk a végtelen horizont: megyünk valamelyik lenyűgöző merülőhely irányába. Ebből elég sok van Hurghada környékén. Ami meglepő lehet, de kezdőknek igen megnyugtató, hogy a legtöbb hurghadai merülőhely igen sekély, alig 12-18 méteres mélységű. Mélyebben alig van igazán izgalmas látnivaló. A profi búvárok az indulás után egy kicsivel összeszerelik a felszerelésüket és rövid eligazítást kapnak a merülőhelyről; a bemutató merülésen (az úgynevezett intrón) résztvevők egy mini-oktatást kapnak 10-15 percben az alapvető jelekről és információkról; a kizárólag a felszínen úszkálók pedig napozhatnak.

Az indulástól számítva fél-egy óra múlva elérjük az első merülőhelyet, itt lehorgonyzunk, és megkezdődik a nyüzsgés: a profik becsobbannak a merülésvezetővel az élen, a sznorkelezők (csak a pipával és maszkkal a felszínen úszkálók) szintén bemennek a vízbe a megfelelő felszereléssel, az intrósokat pedig felöltöztetik. Utóbbiak meglepve fogják tapasztalni, hogy milyen nehéz az ólomöv és a palack, amit viselniük kell, de ne pánikoljanak: a vízben mindennek a súlyát már nem fogják érezni. Csakhogy addig el kell jutni: a beöltözést követően a hajó hátuljáról be kell ugrani – ez sokaknak bátorságpróbának bizonyul, de szinte mindenkinek sikerül. A vízben már ott vár minket a búvároktató egy kötél mellett, aki minket és még egy embert fog levinni a víz alá. Egy kötél mentén, szép lassan kezdünk leereszkedni a víz felszíne alatt: nekünk csak annyi a feladatunk, hogy semmi miatt ne aggódjunk, és jelezzük, hogy minden rendben. Amennyiben az oktató látja rajtunk, hogy jól érezzük magunkat (persze a helyzet újdonságához képest), akkor eleresztjük a kötelet, az oktató megfogja a kezünket vagy a hátunkon lévő palackunkat, és elindulunk a csodálatos víz alatti felfedezőútra. A merülés körülbelül 20 percig tart, és 6-8 méteren fogunk haladni. Óriási élmény, mindenkinek érdemes kipróbálnia!

Az első merülés és úszkálás után körülbelül másfél órás pihenőt tartunk. Mi csak lazítunk, meséljük az élményeinket, egymásnak, és elfogyasztjuk az ebédet. A profi búvárok palackot cserélnek és újabb eligazítást kapnak, a többieknek a búvárbázis munkatársai cserélik le a palackokat. Eközben a hajót átáll a másik merülőhelyre, ismét lehorgonyoz, és mi egy kis napozás-pihenés után mehetünk a második merülésre, ami éppen úgy zajlik, mint az első merülés. Amikor kijövünk a vízből, már körülbelül délután 3 körül jár az idő. Ekkor még van egy fél óránk pihenni az álló hajón, enni egy kis gyümölcsöt vagy sütit, aztán indulunk vissza. Ha kedvünk szottyan további merülésekhez vagy egy tanfolyam elvégzéséhez, akkor ezt most vagy a visszaút során meg tudjuk beszélni. A kikötőbe visszaérve már ván minket a taxi, ami visszavisz minket a szállodába.

A legközelebbi bejegyzésünkben a hurghadai merülőhelyek közül mutatunk be néhányat, amelyek igen közkedveltek. Addig is, ha megtetszett Hurghada és itt búvárkodnánk, nézzünk körül itt, ahol a hurghadai búvárkodás irányárait is megtaláljuk: hurghadai búvárkodás.

Az egyiptomi Sharm el-Sheikh közelében található Jackfish Alley a lusták és a másnaposok kedvenc merülőhelye, ugyanis különösebb megerőltetés nélkül haladhatunk a vízben a kellemes kis áramlatnak köszönhetően. Közben pedig jórészt csak jobbra és balra kell forgatnunk a fejünket, hogy elénk táruljon a Vörös-tenger egy színes kis szeglete.

A merülőhely a part közelében helyezkedik el, mégis hajóval megközelíthető, ugyanis a várostól távolabb, délre fekszik. A lágy áramlat és a látnivalók sokasága miatt egyértelműen drift dive-ként érdemes itt merülni: a hajó ezek a merülések esetében kidob minket egy helyen, és átmegy oda, ahol várhatóan ki fogunk jönni a vízből. Ilyenkor a merülésvezető gondoskodik a bólyáról a jó láthatóság miatt, nem kell minden egyes merülőnél lennie. Persze nem árt, de nem kell ezzel bajlódnunk, ha nem mi vezetjük a merülést.

De: vissza a tengerbe! A hajó tehát megáll egy ponton, itt beugrunk a vízbe egy fal mellett. A merülést egyből egy alig 5 méteren található barlang-szerűséggel kezdjük, amelyet a fal mellett körülbelül 10 méteren való úszkálás után egy újabb barlang követ 14 méteren lévő bejárattal, és 6 méteren lévő kijárattal. Bár aprók ezek a barlangok, sőt, inkább üregek, mégis elképesztően gyönyörűek, ugyanis jó fényviszonyok között olyan érzésünk lehet, mintha egy templom ódon falai között lennénk. Éppen úgy szűrődik be misztikusan a napfény. Más kérdés, hogy egy templomban általában nincsenek üveghalak, míg itt a második barlangban igen – de ettől a kis eltéréstől tekintsünk el

Kijövünk tehát nagyjából 6 méteren a második barlangból, és gyakorlatilag már ott vagyunk a homokos völgy-út elején, amire az ‘alley’ szó utal a merülőhely nevében. Itt valóban semmi dolgunk, csak haladni tovább a korallok között, a homokos aljzat felett 16-19 méteren – ahogy a felszín alakul.

Aki kifejezetten szereti kategorizálni a merülés során látott színeket és benyomásokat, azoknak jó tudni, hogy a következő élőlényekkel találkozhat Jackfish Alley megmerülése közben: harcos kis triggerfish, kékpettyes rája és persze jackfish. Bár mi még nem láttunk itt cápát, de nyáron állítólag előfordul a fehérfoltos szirti cápa. Sőt, állítólag manta is. És ez nem is elképzelhetetlen, hiszen már mindkét állattal találkoztunk ezekben a vizekben. A korallok nincsenek letaposva és lerugdosva ezen a merülőhelyen, és szép színesek.

De tengerbiológuskodás helyett inkább csak csodáljuk a színeket, formákat, élőlényeket, és adjuk át magunkat annak az érzésnek, amit én legjobban szeretek minden merülésben: a teljes nyugalomnak és a tökéletes súlytalanság megteremtésének. Aztán egyszer csak, amikor már 50 bart mutat a nyomásmérőnk, jöjjünk ki a vízből, tele szuper élményekkel, és egy laza, csodálatos merülés emlékével.

Sokat elmond a Dahabtól dzsipekkel körülbelül 10 percre északra fekvő merülőhelyről az, hogy bár eddig legalább tízszer megmerültem már, sosem untam egy másodpercig sem. A Canyon ugyanis egy szentély. Komplett görög mitológiai alámerülés a mélységbe, ami alulról nézve maga a csoda. A kedvenc merülőhelyem.

Na de kanyarodjunk vissza rögtön az elejéhez: Dahabból a megszokott girbe-gurba úton a megszokott, ütött-kopott autókon juthatunk el némi autókázás után a Canyon merülőhely bejáratához, amit már a távolból látunk, mert köré épült a parton egy hotel-étterem, ami vagy működik vagy nem, de többnyire nem, és aminek a mosdóját tényleg csak végszükség esetén használjuk.

Szóval megérkezünk a partszakaszra, leterítjük a szőnyeget, felszerelkezünk, megtörténik a brief, és mehetünk is be a partról a két lábunkon, kezünkben az uszonyunkkal egy kis lagúna eléréséig. Az útvonal igen jól látható, nem igazán lehet eltéveszteni. Kellemes kis távolság megtétele után elérjük a tényleges lagúnát, ahol már van annyi mélység, hogy felvehessük az uszonyainkat, és megkezdhessük a merülést: bal irányba uszonyozzunk szépen lassan, közben szemlélhetjük a mérsékelten érdekes élővilágot és korallokat.

Ám ahogy közeledünk, egyre izgalmasabbá válik, amit látunk. Köszönhetően ez pusztán annak a ténynek, hogy minden bizonnyal nem mi leszünk az első vagy egyetlen csoport, akik merülnek abban az időben. A kicsi zsúfoltságért cserébe ugyanis mókás és lenyűgöző látvány vár minket a Canyon-hoz közeledve: először csak arra leszünk figyelmesek, hogy itt-ott sok apró buborék tör fel egyenes ívben. Aztán ahogy közelebb érünk, ezek egyre sokasodnak, és láthatjuk is, hogy a föld repedései mentén törnek fel alulról a buborékok. Ahogy pedig megérkezünk a tényleg bejárat közelébe, ezek már nem csak elszórt buborék-csíkok lesznek, hanem masszív buborékoszlop hosszan elterülve. A Canyonban lent időzők bubijai ugyanis szépen eloszlanak a különböző repedésekben, de a legnagyobb mértékben persze magánál a Canyon széles bejáratánál törnek fel. A sok buborék egyben figyelmeztetés is: megérkeztünk, és várjunk egy kicsit, amíg a többiek ki nem jönnek, hogy maximalizáljuk az élményt. Persze előfordulhat, hogy éppen senki nem merül velünk egy időben: ilyenkor magát a repedést-bejáratot vesszük majd észre, illetve a Canyon figyelemreméltó kijáratát, egy csoport tűzhallal tűzdelve. A kettő egymás mellett van, balról a kijárat, jobbról a bejárat, mindez körülbelül 18 méteren.

A merülés fenséges része éppen itt kezdődik: megkezdhetjük az alámerülésünket a Canyon belsejébe. Választhatjuk a zuhanást is, de akár kicsit komótosabban is leevickélhetünk a 2,5-3,5 méter széles bejáraton át a sziklafalakkal körülölelt kanyonba, amely a megérkezésünk pontjánál 30 méteren egy homokos aljjal végződik. Ha másból nem is állna a merülés, csak abból, hogy most itt fél óráig lehet nézelődni, akkor azzal is tökéletesen elégedett lehetne minden búvár, hiszen az az élmény, amit az itt eltöltött idő jelent, leírhatatlan. A merülés külön pompás, ha éjszaka, telihold idején ejtjük meg: ekkor még lámpa is csak a Canyonból való felemelkedéshez kell, lentről pedig láthatjuk megcsillanni a teliholdat a sziklák mentén. Igen emlékezetes merülés volt, amikor néhány éve itt szilvesztereztem: 30 méter mélyen, egy körbeadott pezsgősüveggel, miután visszaszámoltuk a másodperceket éjfélig.

A homokos aljzaton tehát elszöszmötölhetünk, úszkálhatunk vagy csak egy helyben relaxálhatunk – ahogy kedvünk tartja. A  szabályos merülés keretein belül egy idő után  elindulunk balra, a kijárat irányába, amit már ugye a lemerüléskor is láttunk. Ez egy nagyon szűk járat, és nagyon kell ügyelnünk a megfelelő a levegő-felhasználásra (még a lélegzetvétel általi szabályozásra is!) és arra, hogy tartsuk a megfelelő távolságot. Cserébe viszont nagyon jó kis felemelkedésben lehet részünk, az üreg felső részénél egy nagy csapat üveghallal is találkozhatunk. Ha a merülés kevésbé szabályos, ám annál izgalmasabb részét választjuk, akkor elindulhatunk jobbra is, ahol már felül nem nyitott végig a Canyon, ellenben 54 méreten található a kijárat. Ezt szervezett merülés keretében  sajnos nem fogjuk tudni kipróbálni, pedig nagy élmény. De vissza a szabályos kijárathoz! Az üveghalak mellett elhaladva hamarosan kiérünk az üregből, és itt körbeúszkálhatjuk a kijárat korallképződményét, amelynek elég érdekes az élővilága, de persze az előző élményt már semmi nem tudja überelni.

Ugyanez vonatkozik a visszafelé vezető útra, amelynek hossza a maradék levegőktől függően nyúlhat el: itt jó esetben nem egy az egyben azon az útvonalon megyünk vissza, amelyen jöttük, hanem a másik irány felől közelítjük meg a partot. Kifelé vigyázzunk, a hullámok okozhatnak meglepetéseket, ezért próbáljunk meg addig úszni víz alatt, amíg lehet.

A Sínai-félszigeten található Dahab és környéke számos csodás merülőhellyel örvendezteti meg a búvárokat. Ezek közül is a leghíresebb a Blue Hole.

Mindez így van annak ellenére, hogy a merülés legális része a Blue Hole-ban nem igazán izgalmas – ezért is kötik össze a leggyakrabban a Blue Hole megmerülését a nem olyan messze található Bells-szel. Ami pedig így már óriási élmény. A Bells ugyanis maga a szabadesés közel 26 méreten keresztül egy pompás kis szikla-járatban.

Van úgy, hogy az ember már annyira vágyik a merülés után, hogy bármilyen sekély, hideg és elborzasztó vízben is képes megmerülni. Általában ilyenkor történik az, hogy az egyik hétvégén hirtelen felindulásból felkerekedünk, és Dorog felé vesszük az irányt. Persze van még számos hely Magyarországon, ahol merülni lehet, viszont ez még mindig a legbarátibb, hiszen mindig jó a hangulat.