Egy egyiptomi búvártanfolyam több szempontból is minden búvár álma: olyan helyen tanulhatunk meg merülni, ahol gyönyörű a környezet, jó meleg a víz, ahová a világ minden tájáról járnak búvárkodni, ahol többségében hozzáértő és gyakorlott oktatók vannak, és nem utolsósorban: ahol egy búvártanfolyam sokszor olcsóbb, mint itthon, Magyarországon. Aki Egyiptomban tanul búvárkodni, szinte mind beleszeret a búvárkodásba.
.jpg)
Még decemberi egyiptomi túránkra visszatérve: én már 6 éve elvégeztem az alapfokú búvártanfolyamot, aztán gyorsan, 1 év alatt divemaster lettem, mert annyira magával ragadott a víz alatti világ, de a pasimat csak most tudtam rávenni egy tanfolyamra, aki most már nem is érti, hogy miért nem csinálta eddig. Most arról írunk, hogy miből áll egy búvártanfolyam Egyiptomban.
Egy egyiptomi búvártanfolyam, ahogy bármely más búvártanfolyam, 4-5 napig tart, és három részből áll: elméletből, védett vízi merülésekből és nyílt vízi merülésekből. A végén pedig vizsga van.
Mi azt javasoljuk a tapasztalatunk alapján, hogy még azelőtt, hogy belekezdenénk egy búvártanfolyamba, próbáljuk ki az úgynevezett intró merülést, avagy bevezető merülést. Ez abból áll, hogy nekünk 10 percben elmagyarázzák az alapvető jeleket a víz alatt, de nekünk semmi más dolgunk, csak nézelődnünk: minden felszerelésünket az oktató kezeli. Ha ez tetszett, akkor bátran fizethetünk be egy búvártanfolyamra. Ha viszont nem, akkor megspóroljuk a tanfolyam költségét. Bár igaz, hogy szinte alig ismerünk olyan embert, akit ne ragadna egyből magával a csend világa – de mégis, jobb, ha kiderül a tanfolyam előtt, ha mégsem tetszik nekünk annyira ez az egész. De ha tetszett: hát kezdjünk neki! Csodás élmény lesz.
Először tehát az elméleti résszel kezdünk: megtanulunk egy csomó mindent tankönyvből és az oktatótól arról, hogy például milyen színeket lehet látni a víz alatt, hány dioptriát torzít a víz, mekkora a nyomás 10, 20, 30 méteren, milyen jelekkel kommunikálhatunk a víz alatt, miből áll össze a búvárfelszerelés, mik a merülés alapvető szabályai, hogyan tervezzünk ismételt merüléseket és hasonlók. Ne aggódjunk, ez most sok információnak hangzik, de egyrészt a tankönyv is gyakorlatorientáltan van megírva, másrészt az oktatónk el fogja mondani, hogy mire miért van szükség. A példákon keresztül pedig minden könnyen megjegyezhető.
Ezzel párhuzamosan vagy ezután következik a gyakorlati ismerkedés a felszereléssel és annak összeszerelésével. Bonyolultnak tűnhet ez is, de valójában nem az. Viszont ne legyünk hanyagok: figyeljünk, gyakoroljunk, és legyünk alaposak, mert ha egyszer megtanuljuk, később úgy fog menni az egész, mint a karikacsapás. De ehhez előbb oda kell figyelnünk.
Amikor mindezen túl vagyunk, jönnek a védett vízi merülések. Itthon ez medencében történő merüléseket jelent, míg Egyiptomban a sekély vízben való gyakorlatozást: lemegyünk néhány méterre, és ott kezdjük el gyakorolni az alapvető mozdulatokat. Ennek során megtanulunk például úgy lenni a víz alatt, hogy se nem süllyedünk le a tenger fenekére, se nem pattanunk fel, tehát lebegünk. Szerintem az egész búvárkodásban ez a legfantasztikusabb, a súlytalanság érzése. Persze ezt nem fogjuk 3-4 merülés alatt megtanulni, legalább kell hozzá 20-25 merülés, hogy teljesen biztonságosan és megfelelően érezzük ezt az érzést, de mégis: már itt megtanuljuk az alapokat. Akkor olyan kevésbé kellemes gyakorlatok is várnak majd ránk, mint hogy először félig, majd teljesen tele kell engednünk a maszkunkat vízzel, majd ki kell ürítenünk. Hiszen időnként előfordulhat, hogy véletlenül víz megy a maszkunkba, és ekkor később nem szabad bepánikolnunk. Nem kellemes, de meg lehet csinálni. De ezek csak példák, van összesen 20 gyakorlat. Ebből ez a maszkos a legkellemetlenebb.
Amikor védett vízben már magabiztosan mennek a gyakorlatok, jöhetnek a nyílt vízi merülések. Ezek már egészen hasonlóak egy normál merüléshez, de itt azért az oktató szeme nagyon is rajtunk van, és eközben is csináljuk a gyakorlatokat, hogy tényleg ne csak azt érezzük, hogy végre túl vagyunk rajtuk, hanem hogyha bármi gond adódik egy későbbi merülés során, akkor azt alapszinten meg tudjuk oldani. Például ugye ha víz megy a maszkunkba, vagy ha kiesik a szánkból a reduktor.
A nyílt vízi merülések és az ott helyesen végrehajtott gyakorlatok után egy utolsó megmérettetés vár ránk: az elméleti vizsga megírása. Ez egy teszt, amihez több válaszlehetőségből választhatunk minden kérdésnél. Ehhez tudnunk kell, amit az elméleti részben megtanítottak nekünk, és nem ár hozzá egy kis józan logika sem, amit összekötünk a gyakorlati búvártapasztalatainkkal. Ha felkészülünk, simán meg fogjuk írni. Ha mégis van egy-két kérdés, amire nem tudjuk a választ, beszéljük meg az oktatónkkal.
Éééés: a sikeres elméleti teszt után már teljes jogú búvárok is lettünk. A legtöbb helyen ezt kiegészítik egy avatással, aminek az elemei általában hasonlók. Az esti buli közben nekünk majd maszkban és uszonyban valamilyen dalt kell énekelnünk, aztán maszkban snorkelből kell innunk mindenféle italt, amit beletöltenek a többiek – amíg bírjuk szusszal és gyomorral, és végül: a fenekünkre fog csapni minden divemaster és oktató egy uszonnyal, aki a búvárbázison található. Nagyon vicces ez a szertartás, bár ugye többen hánynak a snorkelből történő ütés után, és sokszor lesz kék-zöld foltos az ember feneke az uszonyos rész után, de sebaj: más avatóján azért majd jóízűen fogunk nevetni. És amúgy is, jó buli az egész.
A búvártanfolyam végén kapunk egy 90 napig érvényes papírkártyát, amivel addig merülhetünk, amíg megjön a búvárszervezet központjából a végleges, műanyag kártyánk. Mindkettőt elfogadják majd a világ bármelyik búvárbázisán, tehát elmondhatjuk: búvárok lettünk már hivatalosan is.
Érdekli egy egyiptomi búvártanfolyam? Keressen minket! www.divehardtours.com
