Betűméret csökkentése/növelése:

A hurghadai búvárkodás óriási élmény mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a víz alatti világ: lehetünk teljesen kezdők a mély felfedezésében, vagy akár profi búvárok, abban biztosak lehetünk, hogy a tenger Hurghada partjainál igazi élményt tartogat.

Már csak azért is, mert ha egy hurghadai búvárkodás az álmunk, nem kell sokat szervezkedni és előre egyeztetni: Hurghadán ugyanis minden Magyarországról szervezett út mellé választhatunk fakultatív programként búvárkodást, de ha esetleg egyénileg utaznánk, akkor is látni fogjuk, hogy egymást érik a búvárbázisok, ahol egy egyszerű vörös-tengeri hajózástól kezdve egy egész hetes búvártúráig bármire befizethetünk.

Kezdjük az alapokkal: a tengerről már írtunk néhány szóban, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Vörös-tenger a világ egyik legszebb tengere. És ezt nem úgy értjük, hogy jó, elég szép, de azért mégse annyira. A Vörös-tenger gyönyörű és kész. A látótávolság a legtöbb helyen legalább 25-30 méter, tehát a víz kristálytiszta, sok a korall, és nagyon gazdag az élővilág.

A legszínesebb a látvány a felső 5-10 méteren vár minket, így már egy egyszerű búvármaszkkal és pipával (rendes nevét érdemes megjegyezni: sznorkel) is nagy felfedezéseket tehetünk. Ezt a vízfelszínen úszkálást megejthetjük a szálloda partjáról és egy hajós kirándulás során is. Az előbbi verzióhoz senki ne fűzzön komolyabb reményeket, ugyanis a hurghadai szállodák partja azért homokos, mert legyalulták a korallokat, szépen, lassan mélyülő partot alakítottak ki, és ezt felszórták homokkal. Emiatt a drasztikus megoldás miatt tehát nem igazán találunk a hotelek tengerpartján korallokat – maximum egy-két apróbb zátonyt, amit szándékosan meghagytak, de ezek korántsem nyújtanak akkora élményt, mintha rászánjuk magunkat, és kihajózunk a tengerre, a csodálatosan szép zátonyokhoz. A tengeren hajózás amúgy is páratlan boldogságot nyújt: látjuk a világoskék eget, a sötétkék tengert, miközben élvezzük a forró napfényt és sós szelet. Búvártanfolyamot és valódi, palackos merülést is a hajóról ejthetünk meg, így most bemutatjuk, hogy miből áll egy ilyen nap.

A kihajózást megelőzően legkésőbb az előző nap befizetünk a programra, ahol megmondják nekünk, hogy hányra jönnek értünk aznap reggel. Ez az időpont általában viszonylag korai egy nyaraláshoz képest, olyan 8 óra körül van – de előtte még érdemes beiktatnunk egy közepesen kiadós reggelit is, hogy kevésbé legyen érzékeny a gyomrunk a hajón, ugyanis se az üres, se a túl teli has nem szerencsés ilyenkor. Előtte még legyen arra is időnk, hogy a szükséges dolgokat bepakoljuk egy táskába: 

• nagyobb méterű törölközőt,
• fürdőruhát vagy váltó fehérneműt (attól függően, hogy miben megyünk),
• naptejet (ezzel majd vigyázzunk a hajón, hogy a naptejes kezünk miatt nehogy leszússzunk a lépcsőn vagy hasonlók. Ha szeretnénk a tengeri élővilág védelmére is gondolni, akkor csak vékonyan kenjük be majd magunkat, hiszen a halaknak és a koralloknak nem igazán tesz jót a rólunk és a napi több ezer turistáról leázó rengeteg naptej)
• esetleg kalap vagy sapka a nap ellen,
• egy üveg vizet (bár lesz a hajón innivaló, de addig is kortyolgassunk, hiszen biztos, hogy meleg lesz az idő),
• fényképezőgépet és/vagy kamerát,
• esetleg némi olvasnivalót és/vagy zenelejátszót,
• profi búvárok esetében természetesen a búvárfelszerelést.

Tehát várjuk a szállodánk halljában a búvárközpont munkatársát, aki néha késik, de ne aggódjunk, ez Egyiptom… Miután beültünk a taxiba, hamarosan megérkezünk a bázisra, ahol kiválaszthatjuk a számunkra megfelelő méretű búvárruhát és uszonyt. Maszkot és sznorkelt általában mindet kivisznek a tengerre egy ládában, így azt nem kell feltétlenül még reggel felpróbálnunk, de van, ahol ezt letudják egy kalap alatt.

• A búvárruha esetében ne ijedjünk meg: igen, nagyon szűk, nagyon tapadós, és van, hogy csak a harmadik-negyedik lesz jó ránk, amit felpróbáltunk. Erre két dolog miatt van szükség mégis: az egyik, hogy nagyon jól tartja a hőt a búvárruha neoprén anyaga, így kevésbé fázunk, másrészt pedig nagy a felhajtóereje, ami azt eredményezi, hogy segít valamennyire fennmaradni a víz tetején.
• Az uszonyt egyszerűbb kiválasztani: csak a lábunk méretét kell megmondani, és már meg is vagyunk.
• A sznorkel (pipa) esetében semmilyen extra kritérium nincs: csak ne legyen eltörve, és praktikus, ha egy kis műanyag résszel lehet rögzíteni a maszk pántjához, és nem csak egyszerűen be kell dugni a maszk pántja alá.
• A maszk kiválasztása szintén nagyon fontos mozzanat: ha jól választunk, akkor nem kell attól tartanunk, hogy belefolyik a víz. Szerencsére a legtöbb maszk jó mindenkire, de azért érdemes gondosan eljárni. A megfelelő méretet úgy ellenőrizhetjük, hogy a pántot felhajtjuk, és a maszk szemre és orra illő részét az arcunkhoz illesztjük, majd az orrunkkal hozzácuppantjuk az arcunkhoz a maszkot (tehát vákumot képzünk), elengedjük a kezünkkel a maszkot – és ha fennmarad az arcunkon a maszk, akkor tökéletesen jó ránk. Ha erről megbizonyosodtunk, akkor nem kell később túl szorosra húzni a pántot, mert tényleg megmarad az arcunkon a maszk.

A profi búvároknak nem kell keresztülmenniük ezen a tortúrán minden alkalommal, ugyanis ők saját felszerelést hoznak: ők ilyenkor csak annyit tesznek, hogy kipakolják a cuccaikat a búvártáskából egy ládába a könnyebb szállíthatóság és kezelhetőség érdekében.

Eljött a pillanat: felszállunk a hajóra! A dolgainkat hozni fogják a búvárbázis munkatársai, nekünk csak annyi dolgunk innentől, hogy élvezzük az egész napot.  Hogy mit érdemes tudnunk? 

• Megérkezéskor le kell vennünk a papucsunkat.
• Utána egyből keressük meg a számunkra legszimpatikusabb helyet.
• A hajó általában emeletes: alul van egy zárt rész ülőhelyekkel és asztalokkal és mosdókkal, oldalt nyitott folyosó, elöl a hajó orra, ahová ki lehet ülni, ha figyelünk a biztonságra; felül pedig általában egy napozóterasz van, és némi ülőhely, általában félig fedetten.
• A mellékhelyiség használatakor praktikus információ, hogy vizet kintről kell hozni, és a vécépapírt pedig a szemetesbe kell dobnunk – nem annyira 21. század, de ez van, lépjünk túl ezen a tényen elegánsan.
• Amennyiben hajlamosak vagyunk a tengeri betegségre, akkor már a felszálláskor jelezzük ezt, és adni fognak nekünk gyógyszert, ami szerencsére az esetek többségében hatásos. Ha időközben kezdjük rosszul érezni magunkat, akkor is szóljunk, és akkor is kapunk gyógyszert. Ilyenkor tényleg igaz a tanács, hogy inkább tartózkodjunk a friss levegőn, semmint a zárt, lenti részben.
• Napközben általában ingyen ihatunk kávét és teát. Az búvárbázisonként változik, hogy az üdítő és a víz fogyasztása benne van-e az árban: van, ahol igen, méghozzá korlátlan fogyasztás; van, ahol csak 1 üdítőt ihatunk az adott árért; és van, ahol mindegyik innivalóért fizetni kell. Ezt úgyis elmondják előre. De semmiképp se háborogjunk: ahol korlátlan az italfogyasztás, ott általában drágább a komplett hajós út ára is.
• Az ebéd minden esetben svédasztalos, és igen finom. Valamiért nagyon tudnak főzni a hajókon a szakácsok. A leggyakoribb, hogy van sokféle saláta, rántott csirke, sült padlizsán, paradicsomos rakott krumpli, valamilyen tészta, és egy-két szósz. Ebből válogathatunk. Szintén búvárbázisonként változó, hogy ez benne van-e az árban, de általában igen. Ha éhesek vagyunk, nyugodtan repetázzunk.
• Délutáni finomságnak vagy valamilyen gyümölcsöt vagy süteményt kínálnak. Nekünk nagyon kellemes emlékünk, hogy amikor az utazási irodánk egyik munkatársa gyakran hajózott ki Sharm el-Sheikhben, amikor merülésvezető lett, akkor a hajóskapitány tudta, hogy munkatársunk nagyon édesszájú, ezért szinte minden nap sütött egy-egy isteni sütit. De azért a gyümölcs gyakoribb. Ami a nagy melegben talán nem is gond.

Ezen infók birtokában tökéletesen el fogunk igazodni napközben, bár ha valami kimegy a fejünkből, ne aggódjunk – mindenki segíteni fog. A kihajózás tehát körülbelül 9 óra tájékában megtörtént, szeljük a mélykék vizet, előttünk a végtelen horizont: megyünk valamelyik lenyűgöző merülőhely irányába. Ebből elég sok van Hurghada környékén. Ami meglepő lehet, de kezdőknek igen megnyugtató, hogy a legtöbb hurghadai merülőhely igen sekély, alig 12-18 méteres mélységű. Mélyebben alig van igazán izgalmas látnivaló. A profi búvárok az indulás után egy kicsivel összeszerelik a felszerelésüket és rövid eligazítást kapnak a merülőhelyről; a bemutató merülésen (az úgynevezett intrón) résztvevők egy mini-oktatást kapnak 10-15 percben az alapvető jelekről és információkról; a kizárólag a felszínen úszkálók pedig napozhatnak.

Az indulástól számítva fél-egy óra múlva elérjük az első merülőhelyet, itt lehorgonyzunk, és megkezdődik a nyüzsgés: a profik becsobbannak a merülésvezetővel az élen, a sznorkelezők (csak a pipával és maszkkal a felszínen úszkálók) szintén bemennek a vízbe a megfelelő felszereléssel, az intrósokat pedig felöltöztetik. Utóbbiak meglepve fogják tapasztalni, hogy milyen nehéz az ólomöv és a palack, amit viselniük kell, de ne pánikoljanak: a vízben mindennek a súlyát már nem fogják érezni. Csakhogy addig el kell jutni: a beöltözést követően a hajó hátuljáról be kell ugrani – ez sokaknak bátorságpróbának bizonyul, de szinte mindenkinek sikerül. A vízben már ott vár minket a búvároktató egy kötél mellett, aki minket és még egy embert fog levinni a víz alá. Egy kötél mentén, szép lassan kezdünk leereszkedni a víz felszíne alatt: nekünk csak annyi a feladatunk, hogy semmi miatt ne aggódjunk, és jelezzük, hogy minden rendben. Amennyiben az oktató látja rajtunk, hogy jól érezzük magunkat (persze a helyzet újdonságához képest), akkor eleresztjük a kötelet, az oktató megfogja a kezünket vagy a hátunkon lévő palackunkat, és elindulunk a csodálatos víz alatti felfedezőútra. A merülés körülbelül 20 percig tart, és 6-8 méteren fogunk haladni. Óriási élmény, mindenkinek érdemes kipróbálnia!

Az első merülés és úszkálás után körülbelül másfél órás pihenőt tartunk. Mi csak lazítunk, meséljük az élményeinket, egymásnak, és elfogyasztjuk az ebédet. A profi búvárok palackot cserélnek és újabb eligazítást kapnak, a többieknek a búvárbázis munkatársai cserélik le a palackokat. Eközben a hajót átáll a másik merülőhelyre, ismét lehorgonyoz, és mi egy kis napozás-pihenés után mehetünk a második merülésre, ami éppen úgy zajlik, mint az első merülés. Amikor kijövünk a vízből, már körülbelül délután 3 körül jár az idő. Ekkor még van egy fél óránk pihenni az álló hajón, enni egy kis gyümölcsöt vagy sütit, aztán indulunk vissza. Ha kedvünk szottyan további merülésekhez vagy egy tanfolyam elvégzéséhez, akkor ezt most vagy a visszaút során meg tudjuk beszélni. A kikötőbe visszaérve már ván minket a taxi, ami visszavisz minket a szállodába.

A legközelebbi bejegyzésünkben a hurghadai merülőhelyek közül mutatunk be néhányat, amelyek igen közkedveltek. Addig is, ha megtetszett Hurghada és itt búvárkodnánk, nézzünk körül itt, ahol a hurghadai búvárkodás irányárait is megtaláljuk: hurghadai búvárkodás.

Related posts:

1. Hurghadai utazás – Szállodák 3. rész: a legjobb hurghadai hotelek Egy hurghadai utazás lehet olyan nagy élmény, hogy azt kívánjuk...
2. Hurghadai utazás – Szállodák 2. rész: igényes hurghadai hotelek A hurghadai szállodák legtöbbje ebbe az igényes kategóriába tartozik. Ezek a 4...
3. Hurghadai utazás – Szállodák 1. rész: egyszerű hurghadai hotelek Hurghada szálloda és hotel tekintetében óriási választékot kínál: ez nem...
4. Hurghada utazás Hurghadába utazna? Hurghada utazás ajánlatok Pénteken tértünk vissza Hurghadából, ebből...
5. Hurghada időjárás és tenger Hurghada időjárása és ezzel összefüggésben a tenger hőmérséklete tulajdonképpen nagyon...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.